Quantcast
Channel: El Mexicano
Viewing all 187 articles
Browse latest View live

Az Ágnes és az Inés közt

$
0
0
Ágnesek? (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)
Azt talán mindenki tudja, hogy az Inés [inész] az Ágnes spanyol megfelelője, és biztos sokan azzal is tisztában vannak, hogy a spanyolból ez sok másnyelvbe is bekerült; többek között a magyarba is, ahol (a spanyol ejtés- és írásmódtól eltérően) Inez alakban honosodott meg. Ágnes neve napjához közeledvén, olvasónk, Nóra – aki egyébként nyelvész – a következő izgalmas kérdéssel keresett meg:
Odáig mindenki eljut, hogy az Inés az Agnes változata. Ez utóbbi a G[örög] hagnos’tiszta, szűz’> (G Hagnes’a hagnos tőből kialakult nevek valamelyikének becézése a görögben’) > L[atin] agnes. Majd egy huszárvágással az Inés, Ines, Inez mindenütt a spanyol Inés átvétele. Ez pedig a L Agnes változata. De hogy a kettő közt mi történt...
Mindenekelőtt el kell mondjam, hogy egy másik népszerű – sőt, talán a legnépszerűbb – etimológia szerint az Agnes/Ágnes/Inés a latin AGNUS’bárány’ szóból származik. Ez azonban hangtanilag nehezen elképzelhető, két okból is. Az egyik az, hogy az újlatin nyelvekben a névszóknak az eredetileg tárgyesetű alakja folytatódik (néhány speciális kivétellel, mint például DĔUS> Dios’Isten’), az pedig az AGNUS esetében AGNUM, amely a spanyolban *Año alakot eredményezett volna (amely ráadásul egybeesne az ANNUM-ból származó año’év’ főnévvel, így ’bárány’ jelentésben egy másik szó, a cordero használatos). De tegyük fel, hogy a nevek is a különös esetek közé tartoznak, és az alanyesetű alakból származik (vö. CÁRŎLUS> Carlos): sok különbség nincs, mert így viszont *Años lenne. Inkább a másik ok a sorsdöntő, amely a hangsúlyról szól: a spanyolban ugyanis egy ilyen latin szó sosem válik véghangsúlyossá.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Mint a fentiekből kiderül, a latin AGNUS-ból való származtatás kizárható, noha utólag ezzel a latin szóval összefüggésbe is hozták (de ez a része minket most nem érdekel). Marad tehát a görög eredet, és itt jegyezném meg, bár Nóra átírásából ez nem derül ki, hogy az ógörög hagnósz (ἁγνός) bizony véghangsúlyos. Egyes források szerint nem is ennek egyik becézett formájából származik a név, hanem egyenesen a nőnemű alakból, amely hagné (ἁγνή).

A kérdés legérdekesebb része viszont az, hogy hogyan lett az [agnész]-ből Inés a spanyolban, vagyis – olvasónkat idézve – „a kettő közt mi történt”. Bár a magyarázat egyszerű, megértéséhez következzék röviden egy kis történeti hangtan. A latin -GN- csoport – hiszen természetesen a görög szavak is a beszélt latinon keresztül kerültek az újlatin nyelvekbe – a spanyolban (persze a franciában és az olaszban is) rendszerint [ny]-ként folytatódott: LĬGNA> leña’tűzifa’, PUGNU >puño’ököl’ stb. Ennek az az oka, hogy a latinban ez nem [gn]-nek hangzott, ahogy ma olvassuk, hanem [ŋn]-nek, amelyben az első mássalhangzó egy veláris n volt, olyan, mint a hang szó n-je. Ha megpróbáljuk ezt a hangzócsoportot kiejteni, észrevehetjük, hogy képzésében nem sok választja el az [ny]-től – egy köztes lépés valószínűleg a [jn] lehetett, amikor a beszélők elkezdték ezt „lazábban” ejteni.

Ugyanakkor a vallási eredetű nevek általában ún. „félkultizmusok(semicultismos), vagyis a szókincs egy olyan rétegéhez tartoznak, amelynél a művelt/vallási nyelvhasználat befolyása miatt nem változik meg annyira a hangalakjuk, mint más örökölt, hétköznapi szavaknak. Mindennek ismeretében a név fejlődési sora nagy biztonsággal kikövetkeztethető: Agnés> Ainés> Inés. (Bár az Inés névalak majdnem egy századdal előbbről, már 1210-től dokumentált a történeti korpuszban, az Ainés változat is előfordul egy 1303-ból származó cserelevélben.) Elképzelhető az is, hogy az első magánhangzó lekopásához téves összetételi elemzés vezetett (a _ összevonást jelöl): *a_Ainés > a Inés’Ágnest, Ágnesnek’, esetleg doña_Ainés> doña Inés’Ágnes asszony’ stb.

Chiquita bonita – Kicsinyítő képzők a spanyolban

$
0
0
(Forrás: Facebook)
Talán még a spanyolul nem tudók számára is ismerősek az olyan szavak, ha máshonnét nem, akkor filmekből vagy slágerekből, mint például a chiquitita’kis leányka’ vagy muchachito’fiúcska’, de elég, ha csak az Anita, Juanito (bece)nevekre gondolunk. Az ún. „értékelő” vagy érzelmi képzési módok(sufijación apreciativa) az újlatin nyelvek alaktanának egyik leggazdagabb és legproduktívabb területét alkotják. Közéjük tartoznak a jól ismert kicsinyítő utóképzők(sufijos diminutivos) is, melyek mostani témánk tárgyát képzik.

Az újlatin kicsinyítő képzés gyökerei a latinig nyúlnak vissza. Kevesen tudják például, hogy a ’szép’ jelentésű latin BĔLLUS a BŎNUS’jó’ kicsinyített alakja: a két szó közti kapcsolat azért nem olyan szembetűnő, mert a szétválás egy még korábbi nyelvállapotban, az archaikus latinban következett be: a BŎNUS eredetileg ugyanis DUENOS volt, s ennek kicsinyítő képzős alakja, a *DUÉNELOS> *DUENLOS> *DUELLOS valójában a BELLUS forrása. Ugyanezen mintára jött létre a spanyol bueno’jó’ melléknévből a bonito’szép’ is, a latinból származó – a mai nyelvben néhol már archaikusnak, illetve költőiesnek számító – bello, -lla mellett.

A spanyolban számos kicsinyítő képző létezik: -ito, -ita; -illo, -illa; -ín/-ino, -ina; -ete, -eta; -uelo, -uela stb. Közülük a beszélt nyelvben az -ito, -ita– melynek nyelvjárási változata (Andalúziában, Aragóniában, valamint néhány közép-amerikai országban) az -ico, -ica– és az -illo, -illa a leggyakoribbak, illetve legproduktívabbak (a továbbiakban kifejezetten ezekről lesz szó). Járulhatnak főnévhez (pl. librito’kis könyv’, casita’házikó’), melléknévhez (pl. lentito’kissé lassú’, rapidito’elég gyors’), határozószóhoz (pl. ahorita’máris, most rögtön’, cerquita’elég közel’), participio-hoz (pl. calladito’hallgatag’, movidito’elég élénk’), valamint – főleg a bizalmas nyelvben – gerundio-hoz is (pl. cantandito’énekelgetve’, bailandito’táncikálva’, andandillo’járva-kelve’ stb.). Jelentésük lehet kicsinyítés, becézés, kifejezhetnek kedveskedést, de gúnyt, illetve rosszallást vagy becsmérlést is; a melléknevekhez, határozószókhoz járuló kicsinyítő képzőknek pedig nyomatékosító szerepük is lehet.

A kicsinyítő képzők a szótőhöz járulnak (ezt általában úgy kapjuk meg, hogy az -o(s), -a(s) vagy -e(s) végződést elhagyjuk, ha van – ha pedig nincs, akkor maga a szó a tő). Amennyiben a szó végződése -a(s) vagy -o(s), akkor a képző a végződést megtartja (főneveknél a nyelvtani nemtől függetlenül is): pl. problema→ problemita, lejos→ lejitos (kivételt képez a mano → manita’kezecske’, a szabályos manito mellett, illetve ugyanebből az ’óramutató’ jelentésben rögzült manecilla). Más végződések esetén hímnemben az -ito(s), -illo(s), nőnemben az -ita(s), -illa(s), valamint ezek alakváltozatai, a -cito(s) / -cita(s), -cillo(s) / -cilla(s), illetve -ecito(s) / -ecita(s), -ecillo(s) / -ecilla(s) járulnak a tőhöz: pl. amor → amorcito’szerelmecske’, luz → lucecita’fényecske’, mujer → mujercita’nőcske, nőci’, pez → pececito’halacska’, Mercedes → Mercedita(s)’Mercike’.

Una casita en el lago

Némileg bonyolítja a képet, hogy ezek a képzők három-három alakváltozatban léteznek az alábbiak szerint – a továbbiakban az (a), (b), (c) megjelölésekkel hivatkozva:
(a) -ito, -ita (-ico, -ica)és -illo, -illa;
(b) -cito, -cita (-cico, -cica)és -cillo, -cilla, valamint
(c) -ecito, -ecita (-ecico, -ecica)és -ecillo, -ecilla.
Hogy mikor melyiket használják, az elsősorban a szó végződésétőlés a szótagszámtól, illetve nyelvjárástól is függ. Persze a „szabályok” – mint általában a nyelvi szabályok – itt sem kőbevésettek, csupán elterjedtebb, illetve kevésbé elterjedt alakokról beszélhetünk, és elég nagy a változatosság is. Az alábbi táblázat nagyjából összefoglalja a helyzetet (azok kedvéért is, akik beérik ennyivel), akit viszont mélyebben érdekel a téma és van ideje, mindenképp érdemes végigolvasnia a cikket.

A kicsinyítő képzők alakváltozatainak megoszlása (Forrás: El Mexicano)

Mindenekelőtt, hogy lényegesen leszűkítsük a kört, mintegy ökölszabályként máris megállapíthatjuk, hogy a kettőnél több szótagú szavaknál – az -nés az -r végződésűek kivételével – rendszerint csak az (a) megoldás jöhet szóba (amely a legáltalánosabb), míg az egynél több szótagú -n, -r végződésűekhez a (b) alakok járulnak. Ezek után már csak az egy és két szótagú szavakkal kell foglalkoznunk, amelyek az alakok megválasztásában nagyobb változatosságot mutatnak. Alább nézzük meg néhány pontba összeszedve, hogy milyen szabályok az irányadóak.
  • Általánosságban elmondható, hogy az (a)– tehát a legegyszerűbb – alakokat használják azokban a szavakban, amelyek hangsúlytalan-o vagy -a magánhangzóra végződnek: pl. agüita’vizecske’, casita’kis ház, házikó’, librito’kis könyv’, pueblito’kis falu’, viejito’kisöreg’. Ugyanakkor Spanyolországban a tőbeli ie vagy uekettőshangzót tartalmazó szavakban a (c) variáns az elterjedtebb, pl. hierbecita’füvecske’, jueguecito’kis játék’, de éppúgy előfordul az amerikai nyelvjárásokban is: nuevecito (→nuevo), viejecito stb. Fontos kivétel azonban a cielo’ég’, melynek kicsinyítő képzős alakja minden spanyol nyelvjárásban cielito (*cielecito nem létezik). A (c) alakváltozat azonban nem szokott egyéb hangsúlyos szótagi diftongust tartalmazó szavakhoz járulni, így pl. cuadrito (nagyon ritka a cuadrecito)’képecske, kis négyzet’, Jaimito (ritkábban Jaimecito)’Jakabka’, ruidito (ritkán ruidecito)’kis zaj, zajocska’.
  • Általában az (a), néhány szónál a (c) alak használatos az -io/-ia végződés esetén. Az (a) alakváltozatnál az alapszó félhangzós [i]-je kiesik: armario → armarito’kis szekrény’, despacio → despacito’lassacskán’, Ignacio → Ignacito’Ignácka’, rubia → rubita’szökécske, szöszi [lány/nő]’ stb. Viszont a labio’ajak’ főnévhez csak a (c) járulthat: labiecito.
  • Mindig az (a) változattal képzik az -ío/-ía végződésű szavak kicsinyített alakját, az eredetileg hangsúlyos [i] megmarad: día’nap [időegység]’ → diita, frío’hideg’ → friito, río’folyó’ → riito’folyócska’, tía’(nagy)néni’ → tiita’nénike’.
  • Az hangsúlytalan -e végződésű két szótagú szavak esetében a (c) alakváltozat az elterjedt: padrecito’apuka’ (vö. compadrito’kis koma’), madrecita’anyuka’ (vö. comadrita’komaaszonyka’), hombrecito’emberke’ – az utóbbinak még jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet, vö. hombrito (→hombro)’vállacska’ –, cochecito’kis kocsi’, suavecito’lágyan, finoman’.
  • A mássalhangzóra végződő egy szótagú szavak – az -sés -z végződésűek kivételével – nyelvjárástól függően vagy a (b) vagy a (c) megoldást választják az -ito/-ita változattal, de csak a (c) fordul elő az -illo/-illa alakkal: bar(e)cito’kis bár’, flor(e)cita vagy florecilla’kis virág’, miel(e)cita’mézecske’, pan(e)cito vagy panecillo’kis kenyér’, sol(e)cito’napocska’ stb. Szintén csak a (c) alakot engedik meg az -sés -z végződésűek: grisecito’szürkécske’, mesecito’hónapocska’, lucecita’fényecske’, pececito’halacska’, vocecita’hangocska’ – kivétel a cruz’kereszt’, amely a crucecita mellett előfordul crucita alakban is. Az ebbe a csoportba tartozó keresztnevek ellenben az (a) alakot veszik fel: Blasillo’Balázska’, Juanito’Jancsi’, Luisito’Lali’, Pacita. (A z/c váltakozás csupán helyesírási, a z ugyanis a betű neve, a zeta kivételével csak szótag végén állhat.)
  • A (b) alakot kapják általában az -nés -r végződésű több szótagú szavak: examencito’kis vizsgálat’, jovencito’fiatalka’, virgencita’szüzecske’, amorcito’kis szerelem’, corazoncito’szívecske’, favorcito’apró szívesség’ – fontosabb kivétel a rögzült señorito’fiatalúr, úrfi’.
  • A hangsúlyos magánhangzóra végződő szavak – nyelvjárástól függően – általában a (b) megoldást választják, de előfordul az (a), illetve több esetben rendhagyó végződés is: bebé → bebito, café → cafecito ~ cafetito ~ cafeíto, José → Josecito ~ Joseíto ~ Josito ~ Joselito, mamá → mamacita ~ mamaíta ~ mamita, papá → papacito ~ papaíto ~ papito, sofá → sofacito, té → tecito ~ tetecito.
  • Az -ués -d végződésű főneveket (pl. espíritu’lélek’, verdad’igazság’ stb.) általában nem használják kicsinyítő képzővel, a rögzült eseteket kivéve, mint például a redecilla’hajháló’.


Az „értékelő” vagy érzelmet kifejező utóképzőkről (Forrás: UnProfesor)

A kicsinyítő képzők ezenkívül rekurzívak, vagyis egy képzővel ellátott tőhöz további képzők járulhatnak. Ha felidézzük a cikk bevezetőjében említett chiquitita szót, ez már egy rekurzív módon képzett alak, de lehetne éppúgy chiquitilla vagy chiquitica is. Az -ito/-ita esetében ez elméletileg a végtelenségig ismételhető (a bizalmas nyelvben sokszor hallhatunk is olyat, hogy pl. pequeñitititito’icike-picike’), azonban -ico vagy -illo csak az utolsó elem lehet. További érdekesség, hogy az eredeti szó hangsúlyozásától függetlenül a kicsinyítő képzős alakok kivétel nélkül mindig másodélesek, azaz az utolsó előtti szótagjukon hangsúlyosak.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

A spanyol valóban a baszkok által „rosszul” beszélt latin?

$
0
0
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)
A spanyol és más újlatin nyelvek történetével kapcsolatos legendákról, tévhitekrőlmár olvashattunk. Annak ellenére, hogy ezeket a nyelvtudomány sorra megcáfolja, de legalábbis nem tudja tudományos módszerekkel igazolni, némelyikük továbbra is nagy „kultusznak” örvend. Az egyik ilyen, a spanyol filológusok – vagy legalábbis magukat annak tartók – között máig népszerű vélekedés, miszerint a spanyol nem más, mint „a baszkok által rosszul megtanult latin”. A híres amerikai baszknyelv-történész, Larry Trask (1944–2004) nyomán most megtudhatjuk, hogy ennek mennyi alapja van.  (Felhívom az olvasók figyelmét, hogy a cikkben használt nyelvészeti kifejezések magyarázata a Kislexikonban, az átírási jeleké pedig a Jelmagyarázat oldalon található.)

Röviden: semennyi. Arról már írtam, hogy eleve miért nehéz bizonyítani az ilyesmit (köztük a leghíresebb eset a latin [f] > spanyol [h] > ∅ változás, amelyről a Wikipédiában olvashatnak részletesen az érdeklődők, illetve a betacizmus, amellyel korábban külön cikkben foglalkoztam), a továbbiakban pedig néhány ismert szó, illetve hangtani jelenségen át vizsgáljuk meg, miért tarthatatlan ez a vélekedés. Lássuk először a szavakat, a teljesség igénye nélkül:
  • bizarro’bátor, merész’ (vö. bizarr). Ismert nemzetközi szó, amely a népszerű etimológia szerint a baszk bizar’szakáll’ szóból ered. Erre viszont rácáfol, hogy már a régi olaszban is dokumentált a bizzarro, a spanyoléhoz hasonló jelentéssel. Ettől még lehetne az olaszban baszk eredetű, a francián keresztül, ami nem változtatna azon a tényen, hogy a spanyolba közvetlenül az olaszból került – tehát így sem lehetne baszk jövevényszó. A komolyabb etimológusok szerint, mint Coromines, hangulatfestő eredetű.
  • cachorro’(kutya)kölyök’. Sokan a baszk txakur [csakur] ’kutya’ szóból származtatják (amely a baszkban a zakur [szakur] becézett alakja). Ez egyrészt jelentéstani problémákat vet fel (ti. a baszk szó soha nem jelentett ’kölyökkutyá’-t), másrészt a spanyolban nem igazán van példa ilyen jellegű hangátvetésre. A spanyol szó valójában a cacho (mai jelentésben ’pontyféleség’) képzős származéka, amely ugyanakkor a vulgáris latin *CATLU alakra vezethető vissza, végső soron a latin CÁTŬLUS’(kutya)kölyök’ szóból.
  • perro’kutya’. Bár már a 12. századtól dokumentált, viszonylag későn váltotta fel a spanyolban a latin eredetű can főnevet ebben a jelentésben (eredetileg rosszalló értelemben használták). Természetesen itt is szóba jött már a baszk eredet, amit viszont egyből két dolog is kizár: az egyik, hogy a baszkban ilyen szó nem lelhető fel; a másik pedig, még ha lenne is, akkor sem lehetne őshonos ebben a nyelvben, mivel az sem biztos, hogy a baszkban eredetileg volt-e egyáltalán [p] hang, de szókezdő semmiképpen sem lehetett.
  • pizarra’(iskolai) tábla’. Néhányan úgy vélik, hogy e szó forrása a baszk *lapitz-arri, melynek első tagja a latin LAPIS’kő’ jövevényszó, a második pedig a baszk arri, szintén ’kő’ lenne. A magyarázat szerint ebből úgy lett a spanyolban pizarra, hogy a beszélők a la szótagot nőnemű névelőként azonosították: *lapitz-arri > la pizarra. Mindezzel csak az a probléma, hogy egy ilyen összetételnek a baszkban nem lenne túl sok értelme. Vagyis a szó eredete továbbra is bizonytalan.
  • zorro, zorra’róka’. Az egyik legjelentősebb szó, amelynek baszk származást tulajdonítottak, annak ellenére, hogy – akárcsak a perro– a baszkban nem létezik hasonló. Ráadásul első előfordulása a baszk vidéktől eléggé messze dokumentált, és az is igazolt, hogy eredetileg zöngés mássalhangzóval ejtették (a spanyolba ugyanis a portugálból került), ami eleve kizárja a baszk eredetet.
Összegezve tehát, mindazon próbálkozások, amelyek egy tucatnyi spanyol szót a baszkból igyekeznek levezetni, egyáltalán nem meggyőzőek, és a legtöbb esetben újlatin (vagy hangutánzó) eredettel egyszerűbben magyarázhatóak. Az egyetlen ismertebb szó, amely igazoltan is baszk eredetű, az a ’bal’ jelentésű izquierdo, -da (< baszk ezker), amely ugyanakkor az Ibériai-félszigetösszes újlatin nyelvébe bekerült. A szókincset illetően tehát elmondható, hogy ha a cikk elején felvetett állítás igaz lenne, akkor bizony a spanyolban rengeteg baszk szót használnának – ezzel szemben még arról a kevésről is, amelyet annak gondoltak, előbb-utóbb kiderült, hogy valójában nem baszk eredetű. Most pedig térjünk át a hangtanra!

San Millán de la Cogolla– Ebben a kolostorban találták az első jelentősebb „spanyolos” és baszk nyelvemlékeket
is tartalmazó 10. századi kódexek egyikét. (Forrás: Turismo en fotos)

Azt szokták mondani, hogy a spanyol és a baszk hangtanilag nagyon hasonlóak. Tény, hogy lehetnek olyan jellemzőik egy területen egymással érintkezésben élő nyelveknek, amelyeket, mintegy nyelvszövetségként, együtt alakítanak ki, kölcsönös egymásra hatással (a szakirodalomban ez az ún. areális hatás), de ugyanígy lehetnek ezek más, ismeretlen vagy nem dokumentált – például az ókelta – nyelvek hatásai is. Viszont ha mélyebben megnézzük, a baszk és a spanyol hangtana egyáltalán nem hasonlítanak annyira – sőt, elég lényeges pontokon különböznek, amiről a baszkban található latin jövevényszavak árulkodnak:
  • a magánhangzók közötti zöngétlen zár- és réshangok a spanyolban zöngésültek (az utóbbiak később visszazöngétlenedtek), a baszkban mindvégig zöngétlenek maradtak;
  • a magánhangzók közötti n a baszkban eltűnt, a spanyolban megmaradt (pl. lat. HONORE> baszk ohore, sp. honor);
  • a magánhangzók közötti l a baszkban r lett, a spanyolban változatlan maradt;
  • a zöngétlen zárhangok m, n, l után zöngésültek a baszkban, a spanyolban nem (pl. VOLUNTATE> baszk borondate, sp. voluntad);
  • a latin jövevényszavak szókezdő zöngétlen zárhangja a baszkban zöngésült, a spanyolban nem (pl. PACE> baszk bake, sp. paz;CASTĔLLUM> baszk gaztelu, sp. castillo);
  • a latin veláris zárhangok elöl képzett magánhangzók előtt a spanyolban palatalizálódtak, majd elöl képzett réshangokká váltak, a baszkban megmaradtak (pl. PACE> sp. paz, baszk bake;LEGE> sp. ley, baszk lege);
  • a latin szó eleji mássalhangzó-kapcsolatok a baszkban leegyszerűsödtek – vagy egy magánhangzó betoldásával (pl. CRUCE> gurutze), vagy pedig az egyik mássalhangzó lekopásával (pl. FLORE> lore)–, a spanyolban megmaradtak (cruz, flor);
  • a baszkban sosem kezdődhetett szó r hanggal, az így kezdődő (új)latin jövevényszavak elejére egy magánhangzót toldanak be (pl. REGE> baszk errege, sp. rey);
  • a latin hangsúlyos rövid Ĕ-ből és Ŏ-ból a spanyolban kettőshangzók lettek, a baszkban nem;
  • a latin jövevényszavakban a baszk megőrizte az Ĭés az Ē, illetve az Ŭés az Ō közti különbséget úgy, mint i, e, u, o, ezzel szemben a spanyolban az első kettőből e, a második kettőből o lett.

Burgos, Kasztília. Ezen a tájon született a spanyol a 8. század környékén (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Természetesen nem lenne indokolt csak azért elvetni a baszk hatást, mert a spanyol nem viselkedett vele azonos módon. Amennyiben viszont a spanyol eredete valóban egy baszkok által beszélt (új)latin nyelvjárásban lenne, egyáltalán nem volna indokolatlan azt várni, hogy legalább néhány tulajdonság a fent felsoroltak közül meglegyen a spanyolban is. Erre azonban semmilyen jel nem utal. (Voltak, akik bizonyos nyelvtani sajátosságokat is baszk hatásnak tulajdonítottak, mint például a semlegesnemű határozott névelő megléte vagy pedig az ún. dativus ethicus, ám ezek a felvetések már annyira komolytalanok, hogy nem érdemes foglalkozni velük.)

Az már teljesen más kérdés, hogy a baszk–spanyol kétnyelvűek által beszélt spanyolban természetesen jelen van a baszk nyelv hatása, de az is bizonyos, hogy az avatatlan fül számára a ma beszélt baszk már a spanyol hatás miatt tűnhet hasonlónak a spanyolhoz, nem pedig fordítva; hiszen az is könnyen belátható, hogy a latin, majd az újlatin nyelvek hatása a baszkra sokkal erősebb volt, legalábbis az utóbbi két évezredben, mint a baszké az előbbiekre.


A baszkot sok nyelvhez szokták hasonlítani, többek között a japánhoz és a szláv nyelvekhez. Igazából persze semmire sem hasonlít...

Felhasznált irodalom

  • Trask, Robert Lawrence (1996): The History of Basque, pp. 415–427.
  • Coromines, Joan (1973): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana.
  • Real Academia Española (2001): Diccionario de la lengua española, 22. kiadás.

Melléknév és határozó a spanyol mondatban

$
0
0
A hagyományos nyelvtan szerint melléknévnek nevezzük azt a szófajt, amely a milyen? kérdésre felel. A melléknevek azonban nagyon szoros kapcsolatban vannak a (mód)határozókkal, amelyekre a hogyan? szóval kérdezhetünk. A spanyolban az utóbbiak a -mente szóval képezhetőek is a melléknevek nőnemű alakjából (azért a nőneműből, mert a -mente valójában a nőneműmente’értelem, ész, lélek’ főnév rögzült változata, a határozói esetű latin MENTE’értelemmel, ésszel, módon’ szóból).

A képet viszont bonyolítja, hogy a spanyolban a határozószók használata nem túl következetes – azaz nem mindig használnak határozószót ott, ahol a mondat jelentése alapján azt várnánk. Egyfelől sok esetben használható a melléknév hím- (semleges-) nemű alakja is határozószóként – például a voy rápidamente’megyek gyorsan’ helyett mondhatjuk, hogy voy rápido, ez a két kifejezés egyenértékű. Ennél sokkal érdekesebb, amikor a mondatban egyáltalán nem használható határozóként határozószó!

Vegyük példaként az alábbi mondatokat:
(a) Estoy/Estamos bien.’Jól vagyok/vagyunk.’
(b) Estoy/Estamos en casa.’Otthon vagyok/vagyunk.’
(c) Estoy solo (sola). / Estamos solos (solas).’Egyedül vagyok/vagyunk.’
Azt könnyű belátni, hogy a kiemelt kifejezés – mondattani szempontból – mindhárom példában határozó. Ez egyrészt abból látszik, hogy az (a) esetben szófajilag is határozószó jelöli (a bien’jól’, vö. bueno’jó’), a (b) példánál pedig egy helyhatározói kifejezés, amelynek határozói mivoltát elöljárószó jelzi (en casa’otthon’). A (c) esetében viszont semmi sem jelöli a határozót, sőt, határozószó használatával nem is kapnánk önmagában értelmes mondatot: *Estoy solamente. Ebben a példában tehát egy határozói szerepű melléknévvel van dolgunk, amely nemben és számban egyeztetődik az alannyal. (Mondhatnánk úgy is, hogy ilyenkor a melléknév tulajdonképpen „határozói esetű”, ami nincs jelölve – hiszen a spanyol csak a névszók nemét és a számát képes jelölni a deklinációban, ellentétben a személyes névmásokkal.)

Oye, amor, la casa está sola, ¿hacemos cosas ricas?
—Sí, ¿tacos o hamburguesas?

A spanyolban tehát háromféleképpen fejezhető ki a módhatározó: 1) határozószóval, 2) a melléknév hím-/semlegesnemű alakjával, valamint 3) határozói szerepű egyeztetett melléknévvel. Hogy mikor melyikre esik a választás, azt általában maga a melléknév határozza meg. Nem is minden melléknévből szokás határozószót képezni: például míg nálunk megszokott a szépen használata („Szépen megcsinálta.”), a spanyolban elég ritkán fordul elő a bellamente: (?) Lo ha hecho bellamente.

Sokszor csak a nyelvtani egyeztetésből, illetve a szórendből derül ki, hogy minőségjelzővel vagy határozóval van-e dolgunk. Ehhez nézzünk meg két idézetet. Az első egy – nagyobb részt baszk nyelvű – születésnapi dalból való:
Que pases tu día contenta’Töltsd vidáman a napod’
llena de felicidades’Teli boldogsággal’
con todos los de tu casa’Mindenkivel a családodból [házadból]’
y todas tus amistades’És minden barátoddal’
Az első sorban például onnan tudhatjuk, hogy a contenta nem a día főnév jelzője, hanem határozói szerepű melléknév, hogy ez a főnév hímnemű. Ebből az is rögtön kiderül, hogy a vers szükségszerűen egy nőhöz szól. Ugyanez mondható el a második sor elején lévő llena melléknévről, amely itt szintén határozói szerepben áll. A következő sorok pedig egy spanyol népdalból vannak:
Cual las olas van amantes a besar’Ahogy a szerető hullámok csókolják’
las arenas de la playa con fervor’hevesen a part homokját’
así van los besos míos a buscar’úgy fogják az én csókjaim keresni’
de la playa de tus labios el calor’ajkaid partjának melegét’
A fenti sorokban az amantesérdekes, amely kétféleképpen is elemezhető: vagy az olas’hullámok’ jelzőjeként – figyelembe véve a szórendi szabadságot– vagy pedig határozóként (’szeretően’). Habár ebben az idézetben szófajilag melléknév (az amarfolyamatos melléknévi igenevéből), az irodalmi nyelven kívül ma már inkább csak főnévként használatos, ’szerető [partner]’ jelentésben.

A téma tanulsága ismét, hogy a valóságban nem minden az, aminek látszik, és a szófajok sem következetesen csak abban a szerepben tűnnek fel, amelyet várnánk tőlük. A nyelvi jellemzők eloszlása sosem kiegyenlített.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek, a képfeliratért pedig Puentes Blanco Piroskának.

Thalía dögös szupermodellé avanzsált

$
0
0
Thalía (Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)
Ha valaki eddig nem tudta volna, mivel foglalkozik ez a csinos Latina, lassan egyszerűbb lesz azt felsorolni, amivel nem. Bár hazánkban leginkább az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején vetített mexikói telenovellákból vált ismertté, nem árt azért tudni, hogy karrierjét a zenével kezdte: már egy ünnepelt mexikói tinibanda egyik frontleánya volt, amikor 15 éves korában a sorozatproducerek meglátták benne a fantáziát, és utolsó sorozata, a Rosalinda (1999) befejeztével színészi pályafutása gyakorlatilag véget is ért – azóta csak legnagyobb szenvedélyének, a zenének él (de természetesen a család után, ami nála mindennél elsőbbséget élvez).

A források szerint több mint 40 millió albumot adott el világszerte (már amennyire az ilyen adatokban bízni lehet), és azon kevés mexikói előadók közé tartozik, akik gyémántlemezt is kaptak. (Mexikóban ez jelenleg háromszázezer eladott példányt jelent, és a legmagasabb elismerés, amely egy zenésznek járhat egy album eladásaiért – és ha számszakilag nem is tűnne annyira teljesíthetetlennek ez a limit, el kell mondani, hogy nagyjából tízévente mindössze néhány előadónak sikerül csak elérnie.) És nem utolsósorban, az első mexikói énekesnő, akit csillaggal honoráltak a hollywoodi Hírességek sétányán.

A latin popdíva azonban nem csupán énekel, hanem könyveket ír, rádióműsort vezet, nem ismeretlen a divatszakmában, és – mint általában a sztárok – jótékonykodik is; ezenkívül kiváló rajzoló hírében áll. Ám könnyen meglehet, hogy nem is sokoldalúsága vagy kellemes énekhangja kelti fel leginkább az emberek – elsősorban a férfiak – figyelmét, hiszen ha mindez nem lenne elég, még pofátlanul bombázó is, nem is akármilyen, figyelembe véve, hogy kétgyerekes családanya. Adottságaival persze ő maga is tisztában van, amire sokszor provokatív módon rá is játszik – például legújabb lemezének jellemzésénél sem fogta vissza magát azzal a kijelentésével, miszerint az „nagyon szexuális” dalokat tartalmaz.

(Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)

S bár ahhoz képest, hogy régebben azt nyilatkozta, nem vállalna el egy olyan sztereotip hollywoodi filmszerepet, amelyben a latinákat jellemzően piros ruhás könnyűvérű nőkként ábrázolják, egészen jól mutatott a kifutón egy ilyen szerelésben azon a jótékonysági divatbemutatón, amellyel a női népességet egyre gyakrabban érintő szívbetegségek megelőzésére kívánták felhívni a figyelmet.

(Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)

Az American Heart Association (Amerikai Szívtársaság) Go Red for Women – Red Dress Collection 2015 (’Ölts vöröset a nőkért – Vörösruha-kollekció 2015’) elnevezésű rendezvényén, amely a Mercedes-Benz divathéten kapott helyett a New York-i Lincoln Centerben 2015. február 12-én, Thalía saját kollekcióját mutatta be, melyet a Macy’sáruházlánc forgalmaz. Íme, lehet legeltetni a szemeket, a telhetetlenek pedig még több képet találnak az eseményről a ThaliaSource.net weboldalon.

(Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)

Sin comentarios, egyszerűen dögös...

(Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)

De lo corto en breve – röviden a rövidről!

$
0
0
Una camiseta corta (¿o breve?) femenina
A rokon értelmű szavak, vagyis a szinonimák nem feltétlenül helyettesíthetik egymást minden létező szövegkörnyezetben – éppen ezért a „teljes” szinonimák meglehetősen ritkák a nyelvekben. A Facebook egyik spanyolos csoportjában felvetődött a kérdés, hogy mi a különbség a cortoés a breve melléknevek közt – hiszen mindkettő jelentése ’rövid’.

Máris érkezett egy válasz, mely szerint
A corto fizikálisan rövid: una cinta corta (’egy rövid szalag’ – a szerk.), a breve pedig időben: el director dio una charla breve (’az igazgató rövid megbeszélést tartott’ – a szerk.)
Ebben van igazság, ám csak félig. A válaszíró jól gondolta, hogy a corto jelentése fizikálisan ’rövid’, azonban ez pontosabban úgy fogalmazható meg, hogy ami fizikálisan ’rövid’, azt kizárólag a corto fejezi ki – a breve nem igazán használatos ilyen jelentésben. Ugyanakkor időbeli, valamint átvitt értelemben is használható általában mindkét melléknév (persze mindig az adott kifejezéstől függ, hogy abban melyik az elterjedtebb), tehát mondhatjuk azt is, hogy el director dio una charla corta, de azt már nem, hogy *una cinta breve. Hasonlóképpen, egy történet lehet una historia breve~corta, az élet lehet la vida breve~corta, egy szöveg lehet un texto breve~corto, a beszédhangok is lehetnek vocales/consonantes breves~cortas, de egy ruháról szólva már elég furcsán hangzana a *vestido breve (bár van rá találat): az inkább csak vestido corto.

Végül nézzük meg a két szó eredetét. Természetesen mindkettő a latinból származik, de míg a corto (< lat. CŬRTU– innen jön a magyar kurta is) folytonossággal öröklődött a beszélt nyelven keresztül, a breve (< lat. BRĔVE) már művelt úton átvett jövevényszó – ami onnan is látszik, hogy a latin rövid (nyílt) [e] helyén egyébként kettőshangzónak kellene lennie a népi szavakban: *brieve. A klasszikus latinban az volt a két melléknév közötti különbség, hogy míg a BRĔVIS a ’természeténél fogva rövid’-et jelentett, addig a CŬRTUS’megrövidített’-et. Ilyenkor persze felmerülhet a kérdés, hogy például a rövidnadrág a „természeténél fogva” rövid-e, vagy pedig azért, mert „rövidre szabták”...

Felhasznált irodalom

  • Dr. Finály Henrik (1884): A latin nyelv szótára, Franklin Társulat, Budapest.
  • Coromines, Joan (1961, 1967, 1973): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, Gredos, Madrid, 2008 (2012).
  • Real Academia Española (2001): Diccionario de la lengua española (DRAE), 22. kiadás.

Ahol az orvosok is dalolnak Los médicos también cantan...

$
0
0
(Forrás: Tuna de Medicina de Santiago / Antonio Cons)
Korábbi cikkünkben már volt szó a tuna műfajáról, amelynek egészen a középkorra visszamenő hagyománya van, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész hispán világban. A tunák egyetemi hallgatókból szerveződött tradicionális zenekarok, akik lantokés gitárok kíséretében énekelnek a diákéletről, és leginkább a szerelemről. Nem holmi amatőr alkalmi együtteseket kell ám elképzelni: a tunák koncerteket rendeznek, lemezeket adnak ki, sőt, még külön dalversenyeik is vannak.

A tunák eredetileg egy-egy egyetemi karhoz tartoztak, így azok nevét viselik – ami persze nem jelenti azt, hogy tagjaik csak ugyanarról a karról kerülhetnek ki –, de manapság sajnos egyre kevesebben maradnak: éppúgy énekeltek az építészek, ahogy az erdészek és még az orvosok is!

A Santiago de Compostela-i Egyetem (Universidad de Santiago de Compostela) orvostudományi karának egykori formációja, a Tuna de Medicina de Santiago de Compostela 1986-ban szerveződött újra, és egészen az ezredfordulóig zenéltek aktívan. Feloszlásuk után egyes tagok más tunáknál folytatták útjukat, némelyikük pedig még ma is játszik.

Santiago de Compostela, Galicia fővárosa – Spanyolország (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A „daloló orvosok” számos dalversenyen vettek részt, jelentős díjakat magukénak tudva – többek között bezsebelték „A világ legjobb tunája” (Mejor Tuna del Mundo) trófeáját is egy Kanári-szigeteken, Tenerifén tartott hangversenyen, amelyen Spanyolország és Latin-Amerika legjobb egyetemi zenekarai vettek részt. Tőlük származik az egyik leghíresebb diákdal, az Estudiantina portuguesa egyik legjobb interpretációja is, amely az 1992-ben kiadott Sola se queda Fonseca (’Magányos marad Fonseca’) című albumukon szerepel, amelyen található néhány dél-amerikai hangulatot idéző dal is.


(Forrás: Tuna de Medicina de Santiago de Compostela)

További videók a Tuna de Medicina de Santiago de CompostelaYouTube-csatornáján. A cikk alapjául szolgáló információkat és a borítóképet Antonio Cons, a zenekar tagja bocsátotta rendelkezésre.

Blabla és hablaty – lehet-e közük a spanyolhoz?

$
0
0
Mit hablatyol? (Képforrás: Wikimedia Commons, CC)
Egy népszerű vélekedés szerint a ’halandzsa, mellébeszélés’ jelentésben használatos blabla vagy blablabla, illetve hablaty, hablatyol szavak a spanyolból származnak. Mindezt arra alapozzák, hogy a ’beszéd’ jelentésű spanyol habla [áβla] főnév, illetve hablar [aβlár] ’beszél’ ige nagyon hasonlóan hangzanak, és a jelentésük sem áll távol az előbbiekétől – gúnyból vagy tréfából szokták is mondani, hogy a spanyol egy „hadarós blablanyelv” (ami azért vicces, mert egy idegen nyelv nyilván mindazok számára csak „blabla”, akik nem értik azt). De mi lehet az igazság?

A fenti népszerű etimológia a maga körítéseivel együtt valóban nagyon jól hangzik és logikusnak is tűnne, ám sajnos semmilyen megbízható adat nem támasztja alá. Így mindössze egy dolgot tehetünk: megnézzük, mit lehet tudni ezekről a szavakról. A magyar források egyetértenek abban, hogy a blabla szó francia eredetű. A Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótár megemlíti azt a lehetőséget is, mely szerint „A francia argóban feltehetőleg a spanyol hablar’beszél’ alapján keletkezett játékos ikresítéssel”, azonban ezt más, hitelt érdemlő forrás nem erősíti meg (az említett szótárat pedig a komolyabb nyelvészek nem tartják megbízhatónak). Sem a Trésor de la langue française-ben, sem a francia Wikiszótárban, sem pedig a DRAE vonatkozó szócikkében nem szerepel erre való utalás (bár a legutóbbi nem tartalmaz etimológiai magyarázatot): mindhárom helyen csupán hangutánzószóként van megjelölve. Márpedig ha valakinek, akkor a szótárt szerkesztő spanyol akadémikusoknak csak tudniuk kellett volna róla, ha bármi köze lenne az hablar, habla szavakhoz.

Persze ilyen alapon az is felmerülhetne, hogy a spanyol hablar is hangutánzó eredetű. A nyelvtörténetet ismerők azonban ezen csak nevetnének, hiszen jól tudott és dokumentált, hogy az hablar egy korábbi fablar igéből származik, amelynek forrása a hétköznapi latin FABŬLĀRE’beszélget’ (s ugyaninnen a portugál-galiciai falar is), míg a főnévi forma, az habla (korábban fabla, vö. portugál-galiciai fala) pedig a latin FÁBŬLA’beszélgetés’ folytatója.

A hablaty, hablatyol szócsaládról pedig – sajnos – még ennyi adat sem áll rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban inkább érdekesség az a felvetés, mely szerint esetleg a törökök ellen Magyarországon harcoló spanyol katonák terjesztették el a 16–17. században. Ez természetesen képtelenség, több okból is. Egyrészt, első előfordulása a magyar történeti korpuszban 1989-ből való, ami eleve kizárja ezt a lehetőséget. Másrészt, ha valóban a spanyol hablar-ból származna, meg kellene magyarázni, hogy kerül bele a [ty]. Harmadrészt, ha a törökök ellen itt harcoló spanyolok nyelve ekkora hatással lett volna a magyarra, akkor minden bizonnyal nem ez lenne az egyetlen szó, amelyről tudnánk, hogy közvetlenül a spanyolból került a nyelvünkbe – márpedig ilyen szavakról a magyarban nem tudni. S nem utolsó sorban, a szó teljesen más stílusréteghez is tartozik. Persze sok minden elképzelhető lehetne, ahogy annak ellenkezője is, nyelvi adatok hiányában ugyanis egyiket sem lehet megerősíteni.

„Nem bírom hallgatni ezt az emberi blablát, inkább körülnézek...” (Képforrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Szintén nem tudni, hogy egyáltalán van-e összefüggés a blablaés a hablaty(ol) között. Lehet, hogy van (az utóbbi például a blablaés a habog keresztezéséből jöhetett létre, a [ty]~[gy] pedig sok hangutánzó szóban megtalálható, vö. karattyol, lefetyel, gagyog stb.), de ugyanígy lehet, hogy nincs. A legegyszerűbb és legbiztonságosabb tehát azt feltételezni, hogy mindkét szó egyszerűen hangutánzó-hangulatfestő eredetű, és teljesen független a spanyol habla szócsaládjától.

Felhasznált irodalom

A további adatokért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Pompeiiből Quitón át Madridba: akik kijavítják a várost!

$
0
0
Egyik kedves olvasónk a spanyol El PaísVerne rovatának érdekes írását osztotta meg Facebookon küldött üzenetében. Mint azt tudjuk, a spanyol anyanyelvűek nem állnak túl jó helyesírók hírében, s fokozottan igaz ez Latin-Amerikára. Azonban úgy tűnik, mégis akadnak olyanok, akiket ez a helyzet nem hagy teljesen nyugodni!

Nos, új őrület vette kezdetét, elsőként Ecuador fővárosában, Quitóban: az Acción Ortográfica, vagyis a „Helyesírási Akciócsoport”! A nevét felfedni nem kívánó három fiatalember (tudniillik az ecuadori törvények is tiltják a falfirkálást) ugyanis megelégelte, hogy a városban látható szerelmi graffitik hemzsegnek a helyesírási hibáktól. „Láttuk a hibákat, fényképeztük őket és nevettünk rajtuk. Aztán egy nap elhatároztuk, hogy akcióba lépünk; úgy voltunk vele, »mi a fenét akarhatott mondani ez a bolond a barátnőjének? Nézd, teszünk neked egy szívességet!«”– nyilatkozta a kezdeményezés egyik védelmezője az ötlet születéséről.

„Minek és miért, szerelmem? Miattad, miattam, sajnálom.” (Forrás: Acción Ortográfica Quito)

A falfeliratokat a srácok piros festékkel kijavítják, majd aláírásként otthagyják a brigád névjegyét is, mint a képeken látható. És persze a Spanyol Királyi Akadémia önkéntes helytartói nem nagyolják el a dolgot, hanem még a legapróbb hibákra is lecsapnak – elég, ha csak egy vessző hiányzik vagy éppen felesleges, de külön figyelmet fordítanak a kisbetűk–nagybetűk használatára is.

Mondhatnánk, végre vannak, akik komolyan veszik a helyesírást – nem is lenne olyan rossz, ha a hasonló kezdeményezések máshol is elterjednének a spanyol nyelvterületen –, de azért arra is ügyelniük kellene, hogy ne lőjenek túl a célon. Az alábbi kép például azért vicces, mert nagyon úgy tűnik, hogy a javítóbrigád is tévedett valamiben: a helyesen leírt esencia’lényeg’ szót „kijavították” *escencia alakra. (Talán az adolescencia hatására? – Ezt egyébként hiperkorrekciónak nevezik.) Szintén kérdéses, hogy mi volt a bajuk a kijelentő mód jelen idejének használatával a kötőmódfolyamatos múltja helyett – egyrészt ez nem helyesírási hiba, másrészt egyáltalán nem is tekinthető hibának, hiszen a mondat így is értelmes. Itt tehát legfeljebb stilisztikai kukacoskodásról lehetett szó.

„Ha a csókjaidban találom (találnám?) meg az élet értelmét, az lenne a legnagyobb bűn, amit elkövetnék,
hogy nem csókollak meg”
(Forrás: Acción Ortográfica Quito)

Az ötletgazda ecuadori fiatalok közül egyébként az egyik környezetvédőként, a másik kettő pedig grafikusként keresi a kenyerét. A közösségi médiának köszönhetően kezdeményezésük híre a spanyol fővárosba, Madridba is eljutott, ahol szintén három úriember állt össze a helyesírás védelmében. Ők viszont szakmailag sem állnak távol a nyelvtől: egyikük fordítást és tolmácsolást, egy másik pedig spanyol nyelvészetet hallgatott.

A spanyol helyesírási brigád „szóvivője” szerint a helyesírás helyzetét jól szemlélteti, ami Madrid központjában, az ún. Barrio de las Letras, vagyis az „Irodalmi Negyed” elnevezésű városrészen történt. A városvezetés ugyanis klasszikus kori spanyol idézetekkel kívánta díszíteni a talajt – helyesírási hibákkal együtt. Természetesen rögtön akcióba léptek...

Tanulj könnyedén spanyolul Rocíóval!

$
0
0
Viszonylag kevés jó minőségű és használható nyelvoktató videó van fent az interneten spanyolból, azonban van egy olyan sorozat, amellyel külön is megéri foglalkozni. Rocío Rodríguez sevillai nyelvtanárnő, jelenleg a Linguaspectrum PLUS elnevezésű online nyelviskolában spanyolt és angolt tanít. Aki viszont mégsem akar online nyelvórákért fizetni, Spanish with Rocío (a spanyol női név jelentése egyébként ’harmat’, a latin ROSCIDUS’harmatos’ melléknévből) című videósorozatával könnyen, gyorsan és játékosan tanulhat spanyol szavakat és kifejezéseket!

A YouTube-on elérhető videók mindössze néhány percesek, és mindegyikük egy-egy témával foglalkozik, a kifejezéseket olykor vicces, animált fényképekkel illusztrálva. Rögtön az első a spanyol ábécét tanítja meg, példaként egy-egy állat nevével. Vannak köztük csak szavakat oktató tematikus videók, mint például az Aves (Madarak) vagy éppen a Flores (Virágok). Szintén vannak, amelyekből nem csupán szavakat, hanem konkrét kifejezéseket, egyszerűbb mondatokat tanulhatunk meg, például a személyes névmásokés a létige alakjaival alkotott egyszerű mondatokat foglalkozásnevekkel.


A videósorozat még azoknak is ajánlott, akik nem tanulnak spanyolul, csupán ismerkedni szeretnének ezzel az újlatin nyelvvel. Sőt, azoknak, akik angolul is gyakorolnának – vagy angolul jól beszélnek és a spanyolt most kezdenék –, jó hír, hogy Rocío YouTube-csatornáján majdnem minden videónak megtalálható a spanyol–angol kétnyelvű változata is!


A videók különösképpen a kezdő nyelvtanulók számára ajánlottak, ugyanis kiválóan alkalmasak a szókincs fejlesztésére és egyúttal a kiejtés gyakorlására. Jó szórakozást a tanuláshoz!

Szép rózsa?

$
0
0
Sárga rózsa (Forrás: Wikimedia Commons, GFDF/CC)
Az El tiempo entre costuras című nagy sikerű spanyol történelmi drámasorozat – amely Öltések közt az idő címen futott nálunk – egyik szereplőjének neve Rosalinda Fox, akit egyébként egy spanyol bölcsész szakon végzett (és ebből kifolyólag spanyolul is kiválóan beszélő) fiatal angol színésznő, Hannah New testesített meg. Sokan emlékezhetnek még az 1990-es évek végén vetített Rosalinda című mexikói sorozatra is, melynek női főhősét nevezték így, az ismert énekesnő, Thalía alakításában.

Bizonyára nem kell ecsetleni, hogy a spanyolul tudók számára a Rosalinda név azt jelenti, hogy ’szép rózsa’ (rosa linda), ám a latinos műveltségűek is talán egyből a rózsával hoznák összefüggésbe. Nos, az való igaz, hogy a rózsa szavunk – akárcsak a spanyol, portugál, olasz stb. rosa– latin eredetű (latinul persze [rosza] volt a kiejtése), de azért mégse örüljünk annyira. A ’szép rózsa’ kétségtelenül jól hangzik egy női névhez, azonban el kell keseríteni olvasóinkat: valójában a névnek eredetét tekintve semmi köze nincs sem a rózsához (vagyis a latin ROSA főnévhez), sem pedig a spanyol lindo, -da’szép, kedves, rendes’ melléknévhez. (Az utóbbi forrása egyébként a spanyol etimológusok szerint az eredetileg ’törvényes, tökéletes’ jelentésű latin LEGÍTĬMUS, pontosabban annak tárgyesetű alakja, a LEGÍTĬMU(M) > *leídmo> *lidmo> lindo. Egyesek valószínűbbnek tartják ugyanakkor a latin LÍMPIDUS’tiszta’ melléknévből való származását.) Bár ez a társítás valóban létezik, de mint később látni fogjuk, csak utólag alakult ki népetimológia révén.

A név igazából germán eredetű, és abban általában megegyeznek a források, hogy első eleme valószínűleg a *hros, *hrod ’ló’ (vö. ang. horse’ló’) jelentésű főnév. A lind- tő viszont már homályosabb. Egyes források úgy vélik, hogy jelentése ’gyenge, lágy stb.’, mások szerint ’gyógyító’, Ladó János Magyar utónévkönyve (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972) Rozalinda szócikkénél pedig egy olyan változat is szerepel, amely szerint ’hársfából készült pajzs’. Ezek közül a leghihetőbbnek természetesen ’gyenge/szelíd ló’ jelentés tűnne, de figyelembe kell azt is venni, hogy a rövid és a legegyszerűbb hangokból álló szavaknál sokszor előfordul, hogy több eltérő tő később egybeesik.

Rosalinda Fox, azaz Hannah New

A latin/újlatin nyelvterületen viszont a név átvételekor a beszélők a rosa főnevet értették bele – ezt hívják népetimológiának – és ennek köszönhető a latinos Rosalinda forma létrejötte. Hispaniába a gótok juttatták el a nevet, és az ottani latin nyelvjárásokban kapcsolták aztán össze a rosa linda, azaz ’szép rózsa’ kifejezéssel – végső soron tehát ennyi köze van a rózsához.

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

A spanyol birtokos névmások

$
0
0
Ebben a cikkben a spanyol birtokos melléknevekkel, illetve névmásokkal, és használatukkal ismerkedhetünk meg. Először a magyar, az angol és a spanyol birtokos szerkezetek rendszerét hasonlítjuk össze nagy vonalakban, ezután megnézzük, hogyan értelmezhető a különbség a „birtokos névmás” és a „birtokos eset” között, majd rátérünk a spanyol alakok és használatuk ismertetésére. A legvégén pedig egy érdekességről is szó lesz.

Birtokos névmás a magyarban, az angolban és a spanyolban

Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a nyelvoktatásban általában „birtokos névmás”-nak neveznek minden olyan szócskát, amely a birtokos személyére utal – azt is, ami szigorúan nézve nem névmás (hanem például determináns vagy melléknév). A magyarban kétféleképpen fejezhetjük ki a birtokos szerkezeteket: birtokos személyjellel, opcionálisan a személyes névmás alanyesetének egyidejű használatával (a házam ~ az én házam), valamint önállóan használt birtokos névmással (Ez a ház az enyém). A magyarban a birtokos szerkezetet minden esetben határozott névelő előzi meg (nem mondhatjuk, hogy *(én) házam, sem azt, hogy *Ez a ház enyém). (Akit pedig nyelvészeti mélységekbe menően is érdekelnének a magyar névmások, annak a kiváló Névmásblog olvasgatását ajánlom.)

Az angolban a birtokos névmásnak kétféle alakja van. A magyar birtokos személyjel szerepét az ún. birtokos determináns tölti be, amely lényegében a birtokos névmás rövidült alakja, és mindig megelőzi a birtokot (my house); a másik pedig az önállóan használt birtokos névmás(The house is mine). A magyarral szemben viszont az angol birtokos szerkezettel sosem használnak határozott névelőt (nincs *the my house, sem *The house is the mine). Az angolban csak a birtokos névmás egyes szám harmadik személyű alakját kell egyeztetni, méghozzá nemben a birtokos személyével (his/her/its, his/hers). A birtokkal egyik alaknál sincs számbeli egyeztetés (my house / my houses, The house is mine / The houses are mine).

A spanyolban az angolhoz hasonlóan kétféle alakja van a birtokos névmásoknak: egy hangsúlytalan vagy „rövid”, amely a birtokot megelőzi (mi casa’a(z én) házam’), valamint egy hangsúlyos, amely – eltérően a magyartól és az angoltól – nem csak önállóan állhat (Esta casa es mía’Ez a ház az enyém’), hanem a birtok után is (la casa mía’az én házam’). Az elsőt, mivel egyúttal a határozott névelő szerepét is betölti, akárcsak az angolban, birtokos determinánsnak, birtokos névelőnek (determinante posesivo) is nevezik, és mivel ez kizárólag a birtokkal állhat, a spanyol szótárak és nyelvtanok birtokos melléknévnek (adjetivo posesivo) hívják; míg az utóbbit birtokos névmásnak (pronombre posesivo).


Este amor es tuyo– Ez a szerelem a tied

Az egyik alapvető különbség tehát a spanyol, illetve a magyar és az angol rendszer között az, hogy a spanyolban a hangsúlyos birtokos névmás nemcsak önállóan, hanem a birtok után is állhat birtokos melléknévként – ebből a szempontból a spanyolban nagyobb a szabadság. További fontos különbség, hogy míg a magyarban minden esetben kötelező a névelőhasználat a birtokos szerkezet előtt és az angolban ezzel szemben egyik alakkal sem használnak névelőt, a spanyolban az önállóan használt birtokos névmás állhat határozott névelővel és nélküle is: Esta casa es (la) mía’Ez az ház az enyém’. Ebben a mondatban például a különbség a kiemelésben mutatkozik: Esta casa es mía’Ez az ház az enyém [nem a tied]’ vs. Esta casa es la mía’Ez a ház az enyém [nem az]’. Az angollal ellentétben a spanyol birtokos névelő és névmás számban ésnembena birtokkal egyeztetődik:tus libros ~ (los) libros tuyos’a te könyveid’, ¿Esos libros son tuyos?’Azok a könyvek a tieid?’.

A táblázat röviden összefoglalja a fent leírtakat. (Forrás: El Mexicano)

Birtokos névmás vagy birtokos eset?

Előfordul, főleg angol nyelvű irodalomban, hogy a spanyol birtokos névmást a személyes névmás„birtokos esete”-ként említik. Noha a két kategória nem minden nyelvben különbözik, a spanyolban – az akadémiai nyelvtan szerint legalábbis – nincs a személyes névmásnak birtokos esete. De egyáltalán miről tudjuk eldönteni, hogy birtokos névmással, vagy esettel van-e dolgunk egy nyelvben? Mint írtam, ez nem mindig lehetséges, de azon nyelvekben, ahol mindkettő létezik (pl. a latin: MEI’irántam’ és MEUS’enyém’), ott ezek alaktanilag is elkülönülnek, és más-más szerepeket tölthetnek be – a birtokos esetet például nem csak birtokos szerkezetben használhatják.

Hogy legyen mihez hasonlítani, a spanyolban például leginkább a de mí, de ti stb. kifejezéseket lehetne „birtokos eset”-nek tekinteni, mint amilyenek bizonyos elöljárós kifejezésekben fordulnak elő (pl. detrás de mí’mögöttem’, cerca de ti’közeledben’ – vö. detrás mío, alrededor suyo).

A birtokos determináns

A spanyol birtokos determinánsok vagy birtokos névelők (amelyek eredetüket tekintve a birtokos névmások rövidült alakjai) hangsúlytalanok és megelőzik a birtokot, illetve a többes szám első és – a csak Spanyolországban használt – második személye kivételével azzal csak számban egyeztetődnek. Nevezik őket hangsúlytalan birtokos névmásoknak és birtokos mellékneveknek is.

(Forrás: El Mexicano)

Ahogy a mellékneveknél megszokhattuk, a birtokos névelő nemben egyeztetett – vagyis a többes szám első és második személyű – alakja személyekre utaló többes számú birtok esetén kizárólag nőkből álló csoportra való utaláskor egyeztetődik nőnemben a birtokkal, minden más esetben a hímnemű alak használatos; tehát a többes számú birtoknál a hímnem valójában inkább jelöletlen nem (a táblázatokban lilával szerepel). Így például a nuestros amigos jelentheti azt, hogy a barátaink csak férfiak, és azt is, hogy férfiak és nők is, sőt, még azt is, ha csak egy férfi van köztük és a többi nő – a nemek aránya tehát nyelvtanilag nem számít a vegyes társaság esetén. Néhány további példa a használatukra: mi libro’az én könyvem’, tus estudios’a te tanulmányaid’, su vestido’az ő ruhája/ruhájuk’, nuestra familia’a mi családunk’, nuestro coche’a mi kocsink’, vuestros hermanos’a ti testvéreitek’, sus amigas’az ő barátnői(k)’.

A birtokos névmás

A birtokos névmások hangsúlyosak, és állhatnak a birtok után melléknévként, valamint önállóan – valójában csak az utóbbi esetben beszélhetünk igazi névmásokról. A birtokkal minden személyben egyeztetődnek nemben és számban, így egyes és többes számban is két-két alakkal rendelkeznek: egyes számban egy hím-semleges neművel (H-S) és egy nőneművel (N), többes számban pedig egy hímneművel (H) és egy nőneművel (N).

(Forrás: El Mexicano)

A személyekre utaló többes számú birtok esetén történő nembeli egyeztetésre vonatkozóan lásd az előző részben leírtakat. A semlegesnemű egyeztetés szempontjából a birtokos névmás főnevesített melléknévként viselkedik (lo mío’az enyém’, lo nuestro’a mienk’ stb.). Az alábbiakban néhány példamondat olvasható a használatukra (hímnem, nőnem, semlegesnem):
  • ¿Ese libro es tuyo?’Az a könyv a tied?’
  • No, no es mío. Los míos son estos.’Nem, nem az enyém. Az enyémek ezek.’
  • Esta casa es la nuestra y aquella es la suya. ’Ez a ház a mienk és az ott az övé(ké).’
  • —¿Te gusta correr? —No, la verdad es que no es lo mío.’Szeretsz futni? – Nem, az az igazság, hogy nem az én műfajom.’ [szó szerint ’nem az enyém’, semlegesnemben]
  • Algún día todo esto será tuyo. ’Egy napon mindez a tied lesz.’ 

A birtokos névmások a megfelelő latin alakok (tárgyesetének) folytatói: mío< *mieo< MĔUM, tuyo< TUUM, suyo< SUUM (az utóbbi kettőben a [j] a cuyo< CUIUM birtokos vonatkozó névmás – lásd lejjebb – analógiás hatására toldódott be), nuestro< NŎSTRUM, vuestro< VŎSTRUM.

    A harmadik személyű alakok

    Mint a táblázatokban is látható, a birtokos névelő és névmás harmadik személyben nem tesz különbséget a birtokos számában, tehát a su, sus és suyo, suya, suyos, suyas vonatkozhat egyes számú („ő”) és többes számú („ők”) birtokosra is. Hogy mikor melyikkel van dolgunk, az természetesen a szövegkörnyezetből következik. Az alábbi táblázat a harmadik személyű alakok lehetséges jelentéseit mutatja be.

    (Forrás: El Mexicano)

    A birtokos vonatkozó névmás

    A választékos és az írott nyelvben használt cuyo, cuya, cuyos, cuyasún. birtokos vonatkozó névmás (pronombre relativo posesivo), amely a magyar ’aki(k)nek / amely(ek)nek / aminek a(z) ...’ jelentéseknek felel meg. Hasonló az angol whose névmáshoz, azzal a különbséggel, hogy míg az angolban ez általában csak személyre vonatkozhat, a spanyolban személyre és dologra egyaránt.

    Akárcsak a birtokos névmás, a birtokos vonatkozó névmás is a birtokkal (a birtokolt dologgal) egyeztetődik nemben és számban a spanyolban, nem pedig a birtokos személyével. Íme néhány példa a használatára:
    • En un lugar de la Mancha, de cuyo nombre no quiero acordarme. ’Egy helyen La Manchában, amelynek nevére nem akarok emlékezni.’
    • Se trata de una obra cuyas fuentes son harto conocidas. ’Egy olyan műről van szó, amelynek forrásai eléggé ismertek.’
    • ¿Tienes la canción cuya letra me mandaste ayer? ’Megvan neked az a dal, amelynek a szövegét elküldted nekem tegnap?
    • Estas cosas suceden cuando eres una chica cuyos amigos, en su mayoría, son chicos. ’Ezek a dolgok történnek, ha egy olyan lány vagy, akinek a barátai többnyire fiúk.’

    A birtokos vonatkozó névmás a latin CUIUS, -A, -UM folytatója, és az újlatin nyelvek közül egyedül a spanyol és a portugál őrizte meg. További érdekesség, hogy a klasszikus latinban egyes számban elvesztette a birtokkal való nembeli egyeztetést – mindhárom nemben az eredetileg hímnemű CUIUS alakot használták. Elképzelhető, hogy a spanyol egyeztetés egy régebbi latin nyelvállapot túlélője, amely már nem került be a klasszikus latin irodalmi nyelvbe.

    Összefoglalás

    A spanyolban a birtokos névmásoknak kétféle alakja van: egy birtokot megelőző, a határozott névelő szerepét is betöltő hangsúlytalan alak (más néven birtokos névelő vagy melléknév), és egy hangsúlyos alak, amely a birtok után (melléknévként), vagy önállóan állhat a mondatban. (A kétféle alak egybeesik többes szám első és második személyű birtokos esetén.) A birtokos névmás nemben és számban a birtokkal egyeztetődik, nem a birtokos személyével. A birtokot megelőző alak – a birtokos névelő – többes szám első és második személyű birtokos kivételével csak számban egyeztetődik a birtokkal. Az önállóan álló birtokos névmás előtti névelőhasználat kijelölő értelmű. A választékos és az írott nyelvben létezik birtokos vonatkozó névmás is ’aki(k)nek / amely(ek)nek / aminek a(z) ...’ jelentéssel, amely nemben és számban szintén a birtokkal egyeztetődik.

    (Forrás: El Mexicano)

    Érdekesség

    Végezetül érdemes megemlíteni azokat a spanyol kifejezéseket, amelyekben az ige valamely testrészünkkel kapcsolatban állapít meg valamit – olyan jellegű mondatokra kell gondolni, mint például a Fáj a fejem. A magyarral ellentétben ugyanis a spanyolban ilyenkor nem a birtokos névelőt szokás használni, hanem az ilyesmit inkább a részes esettel fejezik ki: Me duele la cabeza, vagyis szó szerint ’Nekem fáj a fej’. (Bár helyes nyelvtanilag a Me duele mi cabeza is, azonban ez már redundáns; nincs viszont *Duele mi cabeza, ami azt jelenti, hogy a részes eset használata itt kötelező. Az, hogy melyik kifejezésben engedett meg kizárólagosan a birtokos névelővel történő használat, valószínűleg magától az igétől is függ – a doler esetében ez éppen nem lehetséges.)

    Az észrevételekért hálás köszönet Dr. Rákosi György nyelvésznek, a névmások szakértőjének.

    Mi más grande amigo – helytelen?

    $
    0
    0
    A nyelvészek gyakran hangoztatják, hogy azt, hogy mi a helyes, az anyanyelvi beszélők döntik el azáltal, hogy használják. Ha valami nem felel meg bizonyos stilisztikai elvárásoknak vagy egyszerűen csak nem tetszik valakinek, az attól még nem lesz helytelen. Még akkor sem feltétlenül, ha csak ritkán fordul elő. A Facebook egyik spanyolos csoportjában a következő nyelvtani tesztkérdést tettem fel:

    Bár nem sokan tippeltek, a helyes megoldást senki sem találta el. Annál érdekesebb viszont, hogy az egyik hozzászóló szerint „egyik sem helyes”. Valóban ez lenne a helyzet? Nos, természetesen nem, hiszen ha így lenne, fel sem tettem volna a kérdést – mivel a cél nem a nyelvtanulók félrevezetése volt. Hát akkor mi? Ehhez mélyedjünk el egy kicsit a spanyol melléknevek lelkivilágában!

    Mint ismeretes, a spanyolban van néhány olyan melléknév, számnév, névmás és határozószó (együttesen: „melléknévszerű” szó), amelyek rendelkeznek egy rövidebb alakkal is. A melléknevek közül ilyen a bueno, a maloés a grande– speciális esetben még a santo–, a számnevek közül az uno, a ciento, a primeroés a tercero, illetve ezek összetételei, a névmások közül az alguno, a ningunoés a cualquiera (és tulajdonképpen a birtokos névmások is, amelyekkel korábban foglalkoztunk), a határozószók közül pedig a mucho, a cuánto / cuanto, a tanto, továbbá a recientemente.

    Mi«más grande» amiga...

    A sztenderd nyelvben csak hímnembenés egyes számban „rövidül” a bueno, malo, primero, tercero:un buen amigo’egy jó barát’, un mal día’egy rossz nap’, el primer encuentro’az első találkozás’, el tercer año’a harmadik év’. Egyes nyelvjárásokban, például Mexikóban a primeraés a tercera, vagyis a nőnemű alakok is rövidülnek: la primer casa’az első ház’, la tercer canción’a harmadik dal’.

    Hímnemű, valamint hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek előtt rövidül egyes számban az unoés összetételei, beleértve az algunoés ninguno határozatlan névmásokat: un hombre’egy férfi’, un alma’egy lélek’, veintiún hombres’huszonegy férfi’, treinta y un almas’harmincegy lélek’, algún día’valamelyik nap’, algún hada’valamelyik/valamilyen tündér’, ningún libro’semelyik/semmilyen könyv’, ningúnáguila’semmilyen sas’.

    A grande melléknév hím- és nőnemű főnév előtt is rövidül egyes számban: un gran amigo / una gran amiga’egy nagyszerű barát/-nő’; a cualquiera (többes száma cualesquiera) pedig hím- és nőnemű főnév előtt, egyes és többes számban is: cualquier libro’akármilyen könyv’, cualquier persona’bármely személy, akárki’, illetve cualesquier libros’bármilyen könyvek’, cualesquier personas’bármely személyek, akárkik’.

    Különös esetet képez a santo melléknév, valamint a ciento számnév. A santo kizárólag férfinevek előtt rövidül, kivétel a Do- és To- szótaggal kezdődőek: San Andrés’Szent András’, San Pedro’Szent Péter’ stb. – de: Santo Domingo’Szent Domonkos’, Santo Tomás’Szent Tamás’. A ciento rövid alakja, a cien használható önállóan is, és mindig rövidül főnevek, valamint a milés millón (millones) számnevek előtt: cien pesos’száz peso’, cien mil habitantes’százezer lakos’, cien millones de personas’százmillió ember’; a teljes alak használatos azonban a többi összetett számnévben, azaz egyesek és tízesek előtt: ciento uno’százegy’, ciento cincuenta’százötven’. A ’valahány százalék’ jelentésű kifejezésekben mindkét alak használható: cien(to) por cien(to)’száz százalék’.

    Melyik mikor/hol rövidül? (Forrás: El Mexicano)

    A határozószók közül a recientemente’nemrég, mostanában’ ige vagy igenév előtt recién alakban használatos (amely valójában a reciente’friss, nem régi’ melléknévből rövidült): recién (ha) llegado’nemrég érkezett’; a tanto, a cuánto / cuantoés a mucho melléknév és határozószó előtt rövidülnek: tan bellas’annyira szépek’, ¡Cuán lejos está! (irod.) ’Mennyire messze van!’, muy grande’nagyon nagy’, muy bien’nagyon jól’.

    Természetesen a fent felsorolt „melléknévszerű” szavak nem rövidülnek, pontosabban a teljes alakjuk használatos, amennyiben a jelzett szó után állnak: un libro bueno’egy jó könyv’, una casa grande’egy nagy ház’, el capítulo primero’az első fejezet/rész’, una persona cualquiera’egy akárki’ stb. Van azonban egy olyan szabály is, amelyre általában nem szoktak túl sok figyelmet fordítani az oktatásban, ez pedig úgy szól, hogy a grande melléknév nem rövidül akkor sem, ha fokozva van. A helyes megoldás tehát a C) válasz, a mi más grande amigo (’a legnagyszerűbb barátom’) lett volna.

    Persze mint a későbbi hozzászólásokból kiderült, a magát anyanyelvűnek valló hozzászóló azt kifogásolta, hogy ezt a konkrét kifejezést nem szokás használni. Ehhez képest – legalábbis e cikk írásának időpontjában – több ezer találat van rá az interneten, amelyek közt akadnak még irodalmi művek is. Habár ez valóban nem túl sok az anyanyelvi beszélők számához mérten, bőven elég ahhoz, hogy kijelenthessük: a kifejezés nem csupán nyelvtanilag helyes (ami nem is volt kérdés), hanem egyértelmű, hogy vannak, akik használják is, tehát semmilyen értelemben sem lehet helytelennek tekinteni. Végül megjegyezzük, hogy a Spanyol Királyi Akadémia élőnyelvi korpuszában 13 találat van a „mi más grande + főnév”, és 45 a „su más grande + főnév” kifejezésekre, ami egy hiteles korpuszban még csak kevésnek sem mondható. Az pedig, hogy ez kinek nem tetszik, már nem nyelvi kérdés...

    A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

    Honnan jön a muchacho?

    $
    0
    0
    Gyerek-bástyák– Magasság 2426 m” (La Palma, Kanári-szigetek)
    (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
    Akik nem tudnak spanyolul, azok is biztosan hallották már ezt a szót, és talán rögtön meg is jegyezték vicces hangzása miatt – mondhatni, szinte már a spanyol nyelv egyik jelképévé vált az idegen ajkúak számára. Valószínűleg a jelentését is sokan tudják: a muchacho, -cha annyi mint ’fiú, srác’, illetve nőnemben ’lány, csaj’, a többes számú muchachos pedig ’gyerekek’-et is jelent. De vajon honnan jön ez a szó, amely egyedül a spanyolban található meg?

    Habár a története elég jól visszakövethető, a végén azért van némi bizonytalanság. Ami biztos, az az, hogy régebbi formája a mochacho, -cha, amely pedig nem más, mint a mocho, -cha’tompa’, illetve ’lenyírt szőrű ~ kopasz (fiatal) állat’ jelentésű melléknévnek az -acho, -cha (< lat. -ÁCĔUM’-féle, -fajta, -szerű’), ún. nagyító képzővel ellátott változata. Ezek után már csak az a kérdés, hogy honnan jön a mocho. A DRAE szerint az utóbbi bizonytalan eredetű, Coromines azonban úgy véli, hogy a – leginkább a spanyolországi népnyelvben használt (a DRAE szerint szintén bizonytalan eredetű) – mozo, -za’fiú, ifjú’, illetve ’leány’ szóval hozható összefüggésbe (a becéző, illetve dajkanyelvben a sziszegőhangokat gyakran a ch [cs] váltja fel a spanyolban) és a baszk motz [moc] szóval rokonítja, végső soron pedig mindkettőt hangulatfestő eredetűnek tartja.

    S itt következik a csavar, ugyanis L. R. Trask baszknyelv-történész Etymological Dictionary of Basque című baszk etimológiai szótára (amely a szerző halála miatt sajnos a hivatalos kiadásig nem jutott el, így csak egy munkapéldány maradt ránk) szerint a szó a baszkba valamelyik újlatin nyelvből került, és meg is említi a spanyol mocho-val való rokonságát. Végső forrásaként pedig egy nem dokumentált latin *MŬTIUM’csonka’ alakot jelöl meg – amely az azonos jelentésű klasszikus latin MŬTILUS változata. (Emellett egyes forrásoklehetségesnek tartják a latin MŬSTEUS’must-’, innen pedig ’ifjú, friss’ melléknévből való származását is, ami kevésbé valószínű, ugyanis régebben – akár a mocho– ’kopasz, lenyírt’ jelentésben volt használatos.)

    Tettünk tehát egy kerülőt a baszkon keresztül, de a végső eredmény ugyanaz: a jelek szerint valójában a szó minden eleme a latinból származik. Hasonló formában és jelentésben egyébként több újlatin nyelvben is megtalálható – vö. olasz mozzo, francia mousse [musz], és talán idesorolható a ’hajtincs, copf’ jelentésű román moţ [moc] is (amely a román etimológiai szótárak szerint ismeretlen eredetű).

    Felhasznált irodalom

    A kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

      José Miguel csónakja – mivel is van megrakva?

      $
      0
      0
      Ezennel ismét a rejtélyes múltú hegyvidéki és halásznép, a baszkok földjére látogatunk – akik leginkább arról híresek, hogy Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai nyelvét beszélik.

      Nem meglepő az sem, hogy népdalaik többsége vagy a hegyekről, vagy pedig a halászatról szól. Az egyik leghíresebb népdaluk, a Joxe Migelen batela, azaz „José Miguel csónakja” című habaneraéppen az utóbbiról. Nyelvi érdekessége, hogy több ott élő gyakori halfaj neve is szerepel benne, amit eléggé nehézkes magyarra fordítani, mivel itt nem elterjedtek.

      Puerto de Bermeo, Vizcaya (Bizkaia) – Baszkföld, Spanyolország (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

      Az állat- és növényneveknél amúgy is nagy káosz uralkodik, tudniillik a köznyelv sok esetben ugyanazzal a névvel illett több (tucat) eltérő – nem is feltétlenül közeli rokon – fajt, de az sem kevésbé gyakori, hogy ugyanannak a fajnak van számos neve. A dalban is szereplő besugo (baszkul bixigua) például nem kevesebb mint 12 halfaj neve a spanyol nyelvű Wikipédia szerint (úgy tűnik, elsősorban a vörösdurbincsot nevezik így), viszont a chicharro (txitxarrua)és a verdel (berdela)– mely nevet a hátán lévő zöldes csíkokról kapta – megfelelője is egyaránt a makréla magyarul – legalábbis ha nem akarjuk nagyon túlbonyolítani a dolgot.

      A fülbemászó dal itt hallgatható meg az Oskorri nevű baszk folklóregyüttes – melynek jelentése egyébként ’Vörös égbolt’ – előadásában, bizkaiai dialektusban. Szövege és spanyol, valamint az utóbbi alapján készült magyar fordítása pedig az alábbiakban olvasható.

      (Ha nem jól olvasható a szöveg, kattints rá a nagyobb mérethez!)

      Csak úgy tűnt, hogy szerelem...

      $
      0
      0
      Több olvasó is jelezte már korábban is, hogy szeretne még több dalszöveg-fordításos cikket. Nos, íme a ráadás. Néhány napja jelent ugyanis meg a népszerű mexikói énekesnő, Thalía legújabb videoklipje az AMORE MÍO című albumához, a Solo parecía amor. Kihasználva ezt a remek alkalmat, itt meg is tekinthető a videó, alatta pedig a dal szövege és magyar fordítása olvasható.

      A szenvedélyes, kissé rockos ballada egyébként José Luis Roma és Armando Ávila szerzeménye, s mint a címe is árulkodik róla, egy szerelmi csalódásról szól. A részletek pedig kiderülnek a szövegből. Jó szórakozást (és tanulást) hozzá, illetve kellemes hosszú hétvégét minden kedves olvasónak!


      Solo parecía amor
      (José Luis Roma – Armando Ávila)


      ¿Qué haces ahí?
      Pensé que había quedado claro
      Yo no soy para ti
      Tú te ibas a ir


      Mit csinálsz ott?
      Azt hittem, világos volt
      Én nem vagyok neked való
      Te már elmenni készültél

      ¡Vete de aquí!
      No entiendo qué estás buscando
      De qué me estás hablando
      Si hace poco decías que ya no sentías nada por mí


      Menj el innen!
      Nem értem, mit keresel
      Miről beszélsz nekem
      Ha nemrég mondtad, hogy irántam már semmit nem érzel

      Olvídalo, no me importa tu explicación
      Y por favor, no menciones la palabra «amor»
      Eso nunca sucedió


      Felejtsd el, nem érdekel a magyarázatod
      És kérlek, ne említsd a „szerelem” szót
      Az sosem történt meg

      Porque solo parecía amor
      Solo se veía, sabía y se sentía como amor
      Podía sentirse en el aire eso que al final me confundió


      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
      Csak úgy látszott, ízlett és érződött, mint szerelem
      Lehetett érezni a levegőben azt, ami a végén összezavart engem

      Porque solo parecía amor
      No insistas, no pienso escuchar, ya no hables, no
      No digas más tonterías, no tiene caso, no
      Porque solo parecía amor


      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
      Ne ragaszkodj, nem akarom hallani, már ne beszélj, ne
      Ne mondj több zagyvaságot, nincs értelme, ne
      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem

      Dime que sí
      Que sí vas a cumplir el trato
      No volverás a insistir
      Vas a dejarme vivir


      Mondd, hogy igen
      Hogy igen, betartod a megállapodást
      Nem kezdesz újra ragaszkodni
      Hagyni fogsz engem élni

      Olvídalo, no me importa tu explicación
      Y por favor, no menciones la palabra «amor»
      Eso nunca sucedió


      Felejtsd el, nem érdekel a magyarázatod
      És kérlek, ne említsd a „szerelem” szót
      Az sosem történt meg

      Porque solo parecía amor
      Solo se veía, sabía y se sentía como amor
      Podía sentirse en el aire eso que al final me confundió


      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
      Csak úgy látszott, ízlett és érződött, mint szerelem
      Lehetett érezni a levegőben azt, ami a végén összezavart engem

      Porque solo parecía amor
      No insistas, no pienso escuchar, ya no hables, no
      Fue una copia barata tan parecida
      Que te creyó mi alma, mi mente, mi gente
      Todo el mundo se lo creyó


      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
      Ne ragaszkodj, nem akarom hallani, már ne beszélj, ne
      Egy olcsó másolat volt, oly hasonló
      Amit neked elhitt a lelkem, az eszem és az emberek
      Az egész világ elhitte

      Porque solo parecía amor
      Solo se veía, sabía y se sentía como amor
      Actuaste tan bien que mi aliento, mi piel y mi cuerpo te creyó


      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
      Csak úgy látszott, ízlett és érződött, mint szerelem
      Olyan jól színészkedtél, hogy a leheletem, a bőröm és a testem elhitte neked

      Porque solo parecía amor
      No insistas, no pienso escuchar, ya no hables, no
      No digas más tonterías, no tiene caso, no
      Porque solo parecía amor


      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
      Ne ragaszkodj, nem akarom hallani, már ne beszélj, ne
      Ne mondj több zagyvaságot, nincs értelme, ne
      Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem

      (Fordítás: © El Mexicano)

      Csak az a helyes, amit Madridban mondanak? A „sztenderd” és a „semleges” – español estándar vs. español neutral

      $
      0
      0
      A Spanyol Birodalom zászlaja (Forrás: Commons, GFDL/CC)
      Mint már olvashattunk róla, az idegennyelv-oktatásban a nyelvek sztenderd változatát tanítják. Ebben így első olvasatra nincs is semmi különös. Na de mi is az a sztenderd? A legegyszerűbben úgy lehetne ezt meghatározni, hogy egy adott nyelvterület művelt beszélőinek, az úgymond „elit közösség” közmédia által is képviselt – részben mesterségesen is alakított – nyelvváltozata, amelyen az írott nyelv is alapszik.

      Azonban ezzel van egy kis probléma. Míg ez egészen jól működhet egy viszonylag kis nyelvterületen, mint például a magyar nyelv esetében, egy olyan nagy kiterjedésű területen, mint ahol a spanyolt vagy az angolt beszélik, elképzelhetetlen, hogy csak egyetlen sztenderd nyelvváltozat létezzen. Tételezzük fel például, hogy az egyetlen sztenderd változat a Spanyolország középső és északi részén beszélt nyelvjárásokon alapuló spanyol nyelvváltozat lenne. Elég nehéz volna elhinni, hogy egy mexikói vagy egy dél-amerikai is követné ezt a nyelvváltozatot, amely számára majdhogynem nevetségesen hangzik a sajátos kiejtése miatt. De természetesen ez fordítva is igaz: egy madridi beszélő sem kezdene el önszántából úgy beszélni, mint egy latin-amerikai, csak azért, mert ők vannak többségben. Az ilyen hatalmas, több földrészre kiterjedő területen beszélt nyelvek esetében ezért szükségszerű, hogy ne csak egyetlen sztenderd változat létezzen: a spanyolnál gyakorlatilag megvan majdnem minden országnak, illetve nagyobb nyelvjárási területnek a maga „sztenderdje” (a „sztenderd” itt most nem csak a kiejtésre értendő, hanem minden másra).

      Madridi panoráma a San Isidro parkból (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

      Ami viszont valóban nehéz kérdés, az annak megítélése, hogy mi tartozik egyáltalán egy „sztenderd” nyelvváltozathoz – hiszen ezek a változatok is valamelyik nyelvjáráson alapulnak (tudományos alapon minden nyelvváltozat nyelvjárás, és minden nyelvváltozat egyenrangú). Például a spanyolországi sztenderdhez hozzátartozik az ún. leísmo (a részes esetű le, les névmás használata férfiakra tárgyesetben, a lo, los helyett), de már nem tartozik hozzá a Kasztíliában elterjedt laísmo (a tárgyesetű la, las névmás használata részes esetben nőkre, a le, les helyett) – pedig nyelvtörténetileg mindkettő ugyanolyan nyelvjárási sajátosság, amely nem része a többi nyelvváltozatnak. Vagy például a sok vitát kiváltott mi más grande amigo kifejezés, amely egyes vélemények szerint „nem része a sztenderdnek”, pedig nagyon is része – inkább a mindennapi, hétköznapi nyelvnek nem (gyakori) része.

      S itt kapcsolódik be az idegennyelv-oktatás: sajnos mindmáig elterjedt az az elavult és téves nézet, mely szerint a spanyol nyelv egyetlen sztenderd változata a spanyolországi kasztíliai sztenderd változat. Ebből az is következik e felfogás szerint, hogy csak azt lehet tanítani. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a nem spanyolországi változatokat ezért hajlamosak „hibás”-nak, „helytelen”-nek megbélyegezni, és esetleg kedvezőtlen elbírálásban részesíteni a nyelvvizsgán. Figyelmen kívül hagyják ezzel azt a tényt, hogy a spanyolországi változatokat csupán az összes anyanyelvi beszélő kevesebb mint 10%-a használja, valamint azt is, hogy bizony e nyelvváltozat különbözik leginkább az összes többitől, vagyis globálisan és szinkrón megközelítésben a „legkevésbé sztenderd” a többi változat közül. (E tévedésnek valószínűleg az az alapja, hogy sokan úgy gondolják, amit az anyaországban beszélnek, az az „eredeti”. Csakhogy a nyelvek időben is változnak, és egyáltalán nem biztos, hogy egy „helyben maradt” változat a mai állapotában közelebb áll a korábbi közös nyelvállapothoz, mint egy másik, amelyet ma távolabb beszélnek – ilyen összefüggés nem létezik.)

      A 8 fő nyelvjárási régióhoz 3 nemzetközi sztenderd tartozik. (Forrás: El Mexicano)

      A fent vázolt problémákat lenne hivatott részben áthidalni az ún. español neutral vagy español neutro, azaz a „semleges spanyol”, mondhatni, a „sztenderdek sztenderdje”. Mi lenne ez pontosan? Azt hiszem, az eddigiekből nem nehéz kitalálni: az español estándarral, vagyis a sztenderd spanyol változatokkal szemben az español neutral egy olyan, „nemzetközibb” spanyol média-nyelvváltozat, amely mentes a regionális elemektől, vagyis azoktól, amelyek csak az adott szűkebb területen (országban) vannak jelen. Természetesen ilyen a valóságban nem létezhet, már csak azért sem, mert egy-egy nemzeti nyelvváltozat – mint amilyen például az imént említett spanyolországi – jobban eltávolodott a többitől, mint azok egymástól.

      Éppen ezért a nemzetközi piacon – a filmiparban, popzenében stb. – a „semleges spanyol”-nak is legalább kettő, de inkább három alapvető változata van: a spanyolországi sztenderd önmagában az egyik, a másik a Río de la Plata vidéki nyelvjárásra (rioplatense)épülő nagyobb sztenderd (Argentína, Paraguay, Uruguay), s végül a többi spanyol nyelvű ország „nagysztenderdje”, amely a mexikói sztenderden alapszik – a spanyol dialektológiában az utóbbit tartják egyébként a „legsemlegesebbnek”. Érdekesség, hogy egy időben a nemzetközileg ismert spanyol énekesek is inkább ehhez a változathoz igazodtak (lásd pl. seseo), talán mert a spanyolországi [θ]–[s]-megkülönböztető változatot túl sajátosnak tartották.


      A „Río de la Plata-i sztenderd” – nem része a [sz] szótag végi gyengülése, de a [zs]-zés igen.

      Zárszóként, úgy gondolom, hogy a nyelvoktatásban is valami hasonló módszert kellene alkalmazni, és nem egyetlen, ráadásul a mai viszonylatban kisebbségi nyelvváltozatot a többi fölé emelni, hanem kiegyensúlyozottan kitérni legalább a fenti három nagyobb területi nyelvváltozat sajátosságaira. Ehhez persze elég magas szinten kellene szemléletet váltani, ami sajnos nem biztos, hogy a közeljövőben bekövetkezik, ha az eddigi évtizedek során sem változott semmi ezen a téren.

      Általánosságban pedig arról, hogy egyáltalán miért nem jó egyetlen (sztenderd) nyelvváltozatot előnyben részesíteni mint egyedüli követendő normát, részletesen a Nyelv és Tudomány hírportálon olvashatunk Jánk István cikkében– de a szerző nyelvi ideológiákról szóló cikksorozatának többi részét is csak ajánlani tudom.

      A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

      Poder, saber vagy conocer?

      $
      0
      0
      A spanyolban három olyan ige is van, amely ismeretet, képességet fejez ki: a poder (< beszélt latinPŎTĒRE < klasszikus latin PŎTĔSSE), a saber (< lat. SAPĒRE) és a conocer (< lat. COGNŌSCERE). De vajon mikor melyiket használjuk? (Az igék első említésekor zárójelben a kijelentő mód jelen idejű és egyszerű befejezett múlt idejű, egyes szám első személyű alakját adjuk meg.)

      Kezdjük a legutóbbival, hiszen az a legegyszerűbb: a conocer (conozco, conocí) jelentése alapvetően ’ismer, megismer’. Vagyis akkor használjuk ezt az igét, amikor magyarul is az ismer ige illik legjobban a szövegkörnyezetbe: ¿Conoces esta película?’Ismered ezt a filmet?’ No conozco a esa muchacha.’Nem ismerem azt a lányt.’ Érdekesség viszont, hogy a conocer azon spanyol igék egyike, amely külön tagadóigével (’nem ismer’) is rendelkezik: desconocer. Vagyis azt, hogy ’Nem ismerem azt a filmet’, kétféleképpen is mondhatjuk: No conozco esa película vagy Desconozco esa película. (Bár az utóbbi inkább csak a választékos nyelvre jellemző.)

      —¿Tú conoces este maravilloso lugar? —No, no dónde está, pero puedo averiguarlo.

      A saber (sé, supe; subj.sepa) igét akkor használjuk, amikor a ’tud’ jelentéstartalma ’(szellemi) ismerettel rendelkezik’ valamiről: pl. ¿Sabes quién fue el director de esta película?’Tudod, ki volt a rendezője ennek a filmnek?’; No lo sé’Nem tudom’; Su nombre lo sé, pero no lo conozco’A nevét (azt) tudom, de nem ismerem őt’. (Azok számára, akik angolul tanultak először, okozhat némi nehézséget, hogy az angolban a conocerés a saber megfelelője is a to know ige: I know his name, but I don’t know him– lásd a lenti táblázatot!) A saber főnévként is használatos ’tudás’ jelentésben, innen származik a sabio, -bia ’bölcs, okos’ jelentésű melléknév is. (Elvben létezik a saber igének is tagadóigéje, az ignorar’nem tud [valamiről]’ – amely történetileg a conocer-rel áll kapcsolatban –, de a mindennapi nyelvben ezt inkább ’ignorál’, azaz ’nem vesz róla tudomást, semmibe vesz’ jelentésben használják.)

      Van azonban ennek az igének egy olyan jelentése is, amelyet kevesen tudnak. Méghozzá az, hogy ’[valaminek valamilyen] íze van’ (innen jön a sabor’íz’ főnév is) – ebben az esetben személytelen és tárgyatlan: Esta sopa sabe deliciosa’Ez a leves finom ízű’. Amennyiben a bővítménye főnév (amilyen ízű valami), azt az aelöljárószó vezeti be: sabe a sal’sóízű’. Átvitt értelemben pedig, főleg a választékos nyelvben, még azt is jelentheti, hogy ’tetszik’ (tehát a gustar szinonimájaként használatos): Ya no me sabe el día’Már nem tetszik nekem [ez] a nap’. S hogy miért ez a furcsa jelentésmegosztás? Nos, ez már így volt a latinban is. Elsősorban azt jelentette az ige, hogy ’íze van’ vagy ’ízlik’. Átvitt értelemben viszont ’érzékel’, ’érzéke van valamihez’, ’ért hozzá’ jelentésekben is használták, és végül ezeken keresztül jött létre a mai ’tud’ jelentés.

      (Forrás: El Mexicano)

      A poder (puedo, pude) ige jelentése olyan értelemben ’tud’, hogy ’bír’, azaz ’képes’ valamire, továbbá ugyanezzel fejezhető ki valaminek a lehetősége is, amelyre a magyarban a -hat/-het toldalék szolgál: pl. No puedo mirar esta película’Nem nézhetem meg ezt a filmet ~ Nem tudom~bírom megnézni ezt a filmet’. Többnyire segédigeként használják (az angolban a can, illetve to be able to igéknek feleltethető meg), azonban használható önállóan is ’bír, képes rá’ jelentésben: pl. No puedo más’Nem bírom tovább’, ¡Tú sí puedes!’Te igenis képes vagy rá!’. A poder főnévi jelentése egyébként ’hatalom’, ’erő’, és ugyaninnen jön a potencia’teljesítmény’ főnév is.

      Végül lássunk két olyan példamondatot, amely a három igét egyesíti! Sabe cómo hacerlo, pero por algún motivo no puede, cuyas razones desconoce. ’Tudja, hogy kell megcsinálni, de valamiért nem bírja, aminek az okait nem ismeri.’ —¿Tú conoces este maravilloso lugar? —No, no dónde está, pero puedo averiguarlo. ’Te ismered ezt a csodálatos helyet? – Nem, nem tudom, hol van, de ki tudom deríteni ~ kideríthetem.’ (Természetesen létezik olyan szituáció, amelynél a conocerés a saber is használható, ahogy a magyarban is van, amikor az ismerés a tud ige is megállja a helyét ugyanabban a szövegkörnyezetben: pl. No conozco los detalles de lo sucedido ~ No los detalles de lo sucedido’Nem ismerem a történtek részleteit ~ Nem tudom a történtek részleteit’. Leginkább ilyen esetekben használják tagadáskor a desconocerés az ignorar igéket is.)

      Gilipollas – Gil y pollas?

      $
      0
      0
      Mostanában nagyon divatossá vált kifejezés Spanyolországban a gilipollas (ragozhatatlan melléknév és főnév), amelyet filmekben is gyakran hallhatunk – jelentését talán nem kell túlmagyarázni: ’hülye, bolond, seggfej’.

      Egy elterjedt városi legenda szerint a szó keletkezése egy 16–17. században élt madridi arisztokratához, Baltasar Gil Imón de la Motaügyvédhez köthető, akinek volt két csúnya lánya, és gyakran mutatkozott velük Madrid utcáin. Amikor pedig az emberek meglátták őket, azt mondták: „Allá va don Gil y [sus] pollas” – vagyis ’Ott megy Gil úr és csirkéi’. Hogy az utóbbiból mennyi igaz, azt sajnos nem tudjuk.

      Az viszont biztos, hogy a kifejezés csak a 20. század második felében jelenik meg először, és Spanyolországon kívül máshol nem ismert, tehát az eredetéről szóló legendának sajnos nem sok köze van a valós etimológiához. A szó első tagja, a vele azonos jelentésű gilí ugyanis a spanyolországi cigányság nyelvéből, a calóból származik: forrása a jil’friss’ – más cigány nyelvjárásokban šil, shil [sil] ’hideg’ (főnév) – szóból képzett jili’ártatlan’. (Itt kell megjegyeznünk, hogy sok forrás állításával ellentétben a caló nem a romani nyelv egy változata, mint például a magyarországi romák nyelve, hanem egy spanyol alapú argónyelv cigány eredetű szavakkal. A szó szoros értelmében vett cigány nyelvet Spanyolországban már nem beszélik.) A második elem valóban a polla’nőstény csirke’ szóból ered, azonban itt sem csúnya lányról van szó, hanem ennek a spanyol argóban van egy olyan jelentése is, hogy ’pöcs’. Vagyis a gilipollas szó szerinti fordítása ’hülye pöcs’ lenne.

      Felhasznált források

      Milyenek a regionális spanyol akcentusok?

      $
      0
      0
      (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
      Egy középkorból – nem nehéz kitalálni, hogy minden bizonnyal Franciaország területéről – elterjedt latin mondás szerint balant Itali, gemunt Hispani, ululant Germani, cantant Galli („az olaszok bégetnek, a spanyolok siránkoznak, a németek/germánok ordibálnak, a franciák/gallok énekelnek”) – a különböző nyelvek, nyelvjárások kigúnyolása tehát már nagyon régi dolog. Ezt levetítve Spanyolországra, bár mi nem igazán érzékeljük az ilyen különbségeket, az ott élő spanyol anyanyelvűek – tehát azok, akiknek az első anyanyelve a kasztíliai– egyből felismerik néhány apró jelből, mint például a jellegzetes hanglejtés vagy egyes hangok sajátos kiejtése, hogy egy-egy beszélő melyik spanyol régióból való. (A térkép a spanyolországi spanyol akcentusait mutatja, tájékoztató jelleggel.)

      Aki nagyon jól beszél spanyolul, még az sem biztos, hogy meg tudná mondani egy spanyolországi beszélőről, hogy például madridi-e vagy zaragozai, de azt már egyből felismeri mindenki, hogy északi-e vagy déli, például sevillai. De mi a helyzet azokkal a beszélőkkel, akiknek nem a spanyol az első anyanyelvük? Miről ismerhetjük fel, ha valaki katalán, galiciai vagy baszk anyanyelvű, amikor spanyolul beszél? Összeszedtünk néhány olyan sajátosságot, amelyből ez könnyen megállapítható – a nemzetiségek nevére kattintva pedig azt is meghallgathatjuk, hogy beszélik az (első) anyanyelvüket!

      A KATALÁNOK. Az ő spanyol akcentusuk ismerhető fel a legkönnyebben még egy nem spanyol anyanyelvű beszélő számára is, méghozzá az ún. „kemény” vagy „sötét” (velarizált) l-ről (jele a fonetikában [ɫ]), amelyet szintén megtalálunk a portugálban (éppen ezért a katalán hangzása kissé a portugáléra is emlékeztet, azonkívül, hogy ugyanúgy megvan benne a „sorvadó” magánhangzó, a svá [ə], amelyet az aés az e helyett ejtenek hangsúlytalan helyzetben, továbbá szintén [u]-ként valósul meg a hangsúlytalan /o/ fonéma is), vagy leginkább az angol szó(tag) végi l-re jellemző ez az ejtésmód, mint például a jól ismert well [weɫ] ’jól’ szóban. A katalán anyanyelvűek ezenkívül hajlamosak zöngésíteni a magánhangzók közötti [sz] hangot akkor is, amikor spanyolul beszélnek (ami a spanyoltól teljesen idegen). Tehát ha valaki a los españoles kifejezést úgy ejti kb., hogy [ɫozeszpanyoɫesz], akkor máris tudjuk, hogy az illető katalán!

      A GALICIAIAK. Leginkább rájuk igaz a latin mondásból a gemunt Hispani, a gallegók ugyanis viszonylag lassan, a hangsúlyos szótagokat elnyújtva, nem túl dinamikus hanglejtéssel beszélnek, ami tényleg olyan benyomást kelt, mintha „panaszkodnának”. Nagyon jellemző ezen kívül – ami szintén megfigyelhető az asztúroknál is – az n szó(tag) végi veláris ejtése (jele [ŋ]), amelyet a nyelv hátsó részével képzünk: ilyet mondunk például a magyar hang, munka szavakban. A conelöljárószó például egy galiciai ajkán úgy hangzik: [kõŋ] – ami Madridban inkább [kon]. Példaként ebből A kis herceg-idézetből meg is hallgathatjuk a jellegzetes galiciai akcentust egy vigói beszélőtől, illetve összehasonlításképpen ugyanezt egy barcelonai spanyol anyanyelvű elmondásában.

      A BASZKOK. Bár elterjedt mítosz, hogy a spanyolok valójában baszkok, akik rosszul tanultak meg latinul (és ez lett a spanyol), a baszk anyanyelvűek spanyol akcentusa szintén nagyon sajátosan elüt a többitől. A baszkok rendkívül gyorsan és feltűnően dinamikus intonációval beszélnek: a hangsúlyos szótagoknál a hanglejtést nagyon felviszik, a hangsúlyos magánhangzókat pedig nagyon röviden ejtik. Főleg az idősebb baszk anyanyelvű beszélők ezenkívül a spanyol s-t a magyar [s]-hez hasonlóan, a ce/ci/z sziszegőhangját pedig inkább magyar [sz]-nek ejtik (a spanyolos [θ] helyett), sőt, n után [c]-nek! Mi is fültanúi lehetünk a baszkok e sajátos spanyol akcentusának ebből a joghurtreklámfilmből, melyben Iñaki Perurena navarrai baszk súlyemelőt hallhatjuk spanyolul beszélni.

      Az észrevételekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
      Viewing all 187 articles
      Browse latest View live