Quantcast
Channel: El Mexicano
Viewing all 187 articles
Browse latest View live

Ha nőnemű, akkor nagyobb?

$
0
0
Lugóban élő olvasónk, Brigitta neve nem teljesen ismeretlen, hiszen már kétszer isközreműködött a blogon. Azóta saját oldalt is létrehozott Sígueme el rollo (magyarul kb. ’Csináld utánam’) néven, melyen kezdő spanyolosoknak ad online órákat egészen haladó szintig, a beszédre fókuszálva. A projekthez ezúton is gratulálok és sok sikert kívánok. Ám ezennel újabb érdekes kérdéssel, jobban mondva megfigyeléssel keresett meg, mely így szól:
A múltkor csoportba szedtem néhány főnevet, aminek van hímnemű és nőnemű változata is. A jelentésük általában hasonló, csak kisebb eltérés van közte. Ilyen szavak lennének a huerto–huerta, gorro–gorra, bolso–bolsa, cesto–cesta. Azt figyeltem meg, hogy a nőnemű az a nagyobb méretű tárgy. Ebben van valami nyelvi logika?
Egy megfigyelésen természetesen nincs mit vitatni – valóban létezik ilyen jelenség. Vagyis ahogy Brigitta is nagyjából megfogalmazta, olyan azonos tövű főnevekről van szó, amelyek hím- és nőnemű alakban is előfordulnak, de némileg eltérő jelentéssel (nyilván nem tartoznak ide az olyanok, mint pl. a casoés casa, amelyek hangalakja hasonló ugyan, de ezen kívül semmi közük egymáshoz). A „nyelvi logika” kifejezéssel azonban nem árt óvatosan bánni, mint már párszor bebizonyosodott – s hamarosan itt is látni fogjuk, hogy a valós kép nem annyira egyszerű.

Itt majdnem minden van, amiről szó lesz: huerto vagy huerta, fruto, fruta, manzano, manzanas...

Az ilyen főnevekkel az NGLE2.3g–i pontjai foglalkoznak, méghozzá a Marcas de género (Nemjelölők) fejezetcím alatt. E szerint az -oés az -a végződések az élettelen (pontosabban a „nem mozgó”) dolgok esetében jelölhetnek többek között a dolgok méretével vagy formájával kapcsolatos különbségeket. Olvasónk négy olyan példát hozott, amelyeknél az eltérő nemű főnevek szerinte különböző méretű dolgokat jelölnek úgy, hogy a „nőnemű jelöl nagyobbat”. Nos, a(z) huerto’kiskert’ és huerta’(nagyobb) gyümölcsöskert’ esetében ez valóban így van, de többinél korántsem ennyire egyértelmű. A gorro’sapka’ és gorra’sildes/baseballsapka’, a bolso’női táska, retikül’ és bolsa’(bevásárló)szatyor, tasak’, valamint a cesto’(széles, alacsony) kosár’ és cesta’kosár’ párok között inkább stílus- vagy formabeli, mintsem méretkülönbség figyelhető meg (sőt, gyakran eleve megfoghatatlan az, hogy mi nagyobb vagy kisebb minél, hiszen azt is meg kellene mondanunk, hogy mely méretét vesszük alapul a tárgyaknak).

Ugyanakkor – és itt jön az, hogy miért sem állja meg a helyét a „nyelvi logika” – előfordulnak teljesen más jellegű eltérések is. Például a fruto–fruta’gyümölcs, termés’ párosnál a hímnemű alak bármilyen termésre utal, ami a fán van (vagy alatta, ha leesett), míg a nőnemű kifejezetten az ehető vagy emberi fogyasztásra szánt termésre, termékre. A manzano–manzana esetén a hímnemű főnév a fát (’almafa’), a nőnemű a termését (’alma’) jelenti, ahogy a legtöbb gyümölcsfa és termése vonatkozásában, ahol még méret- vagy formabeli eltérésről sincs értelme beszélni (ráadásul itt pont a hímnemű alak jelöl egy térben sokkal nagyobb kiterjedésű dolgot, mint a nőnemű). A leño’farönk’ és leña’farakás, tűzifa’ szópárnál pedig már megszámlálható–megszámlálhatatlan típusú a szembenállás, és így tovább.

Leñaés leány

Még történetileg sem mutatható ki semmiféle „logika” az eddig tárgyalt főnévpárok között. Valamikor mindkettőnek latin előzménye van: ilyenkor a hímnemű általában latin semlegesnemű egyes számú alakból származik (leño< LĬGNUM), míg nőnemű párja a többes számából (leña< LĬGNA), vagy legalábbis már a latinban megvolt mindkét alakváltozat (fruto< frūctusés fruta< frūcta). Sokszor viszont csak az egyik főnév „eredeti” és az ellenkező nemű már belső fejlemény. Példaként, a(z) huerto–huerta esetében a hímnemű alak az etimológiai (< lat. HŎRTU), és a nőneműt alkották belőle; a bolso–bolsa (< lat. BŬRSA), cesto–cesta (< lat. CĬSTA), gorro–gorra (< ?) tekintetében pedig a régebben meglévő nőnemű alakból hozták létre a hímneműt.

Összefoglalva tehát annyi állapítható meg, hogy a nyelvtani nemek szerinti különbség valóban alkalmas a spanyolban arra, hogy élettelenre utaló főnévi töveknél jelentéseket árnyaljon, azonban – mint ahogy az NGLE is felhívja a figyelmet rá – e jelenségek mögött semmilyen konkrét nyelvtani szabály vagy rendszer („logika”) nem működik, és minden egyes eset külön vizsgálandó.

A cikket Dr. Kálmán László nyelvész lektorálta. A képek forrása: Pixabay.com

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

A határozott névelő kialakulása az újlatin nyelvekben

$
0
0
A klasszikus latinban – legalábbis az írott nyelvben – nem használtak még semmilyen névelőt, vagyis ilyen értelemben a névszói szerkezetek jelöletlenek voltak a határozottság vagy határozatlanság szempontjából. Létezett azonban legalább négyféle mutató névmás, amelyek jelölhettek egyfajta „határozottságot”, illetve kiemelést/kijelölést a mondatban, nevezetesen:
  1. hic, hæc, hoc’ez (itt, a közelben)’;
  2. iste, ista, istud’ez/az (ott nálad)’;
  3. ipse, ipsa, ipsum’az (maga)’, továbbá
  4. ille, illa, illud’az (ott, a távolban)’.
Az elsőnek – a rövidsége miatt – nincs önálló folytatása az újlatin nyelvekben, legfeljebb simulószóként (vö. katalánhi, ho) vagy összevont alakokban (ld. sp. aquí< *ECCU HĪCés acá< *ECCU HAC’itt, ide’; az a- analógiás, valószínűleg az a< AD hatása). A 2–3. alakokból jönnek a spanyol és portugál közeli és köztes mutató névmások (vö. sp. este, esta, estoés ese, esa, eso; port. este, esta, istoés esse, essa, isso). A hangsúlyosan használt negyedik alakokból származik a harmadik személyű újlatin személyes névmások alanyesete (vö. sp. él, ella, ello; port. ele, ela; régi/irodalmi ol. egli, ella; fr. il, elle; rom. el, ea stb.), és ugyanezek köszönnek vissza a távoli mutató névmásokban is (pl. sp. aquel, aquella, aquello, ol. quello, quella, a beszélt latin *ECCUĬLLE, -ĬLLA, -ĬLLU’amaz’ alakból).

1. ábra. Az újlatin határozott névelők kialakulása szempontjából releváns latin mutató névmási alakok,
zárójelben a beszélt nyelvi formákkal, ahol azok eltérhettek az írottól. (Forrás: El Mexicano)

Az újlatin nyelvek határozott névelői a hangsúlytalanul használt 3. és 4. latin mutató névmásból származnak (lásd az 1. ábrát). Arról nem szólnak a történeti források, hogy ezek pontosan mikortól nevezhetőek valódi névelőknek, azonban a kései – klasszikus kor utáni – latin szövegekben már egyre gyakrabban tűnnek fel „névelőszerű” használatban. A legtöbb nyelv (portugál-galiciai, spanyol, okcitán, francia, romans, olaszés román) a 4. alakok rövidült változatait vitte tovább ebben a szerepben (s ugyaninnen a harmadik személyű névmások hangsúlytalan esetei is).* Egyes szigeti nyelvváltozatok, így a baleári katalán(es, sa / sos, ses)és a szárd (su, sa / sos, sas, is) viszont a 3. mutató névmásból alakították ki a névelőt. A központi újlatin nyelvekben egyes számban legalább két mondatfonetikai változata is kialakult a névelőnek, melyek közül az egyik az összevont alak, amely magánhangzóval kezdődő szó előtt használatos, nyelvtani nemek megkülönböztetése nélkül (a spanyol nőnemű el alakot csak a hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek előtt használják).

2. ábra. A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Mint a 2. ábrán látható, megkülönböztetett semlegesnemű alak egyedül a spanyolban maradt fenn (egyes számban); a románban a semlegesneműnek nevezett főnevek névelője egyes számban a hímneművel, többes számban a nőneművel egyezik meg. A román abban is eltér a többi újlatin nyelvtől, hogy a „névelő” nem megelőzi a szót, hanem összeolvad vele „hátulról”, ahogy a hangsúlytalan személyes névmások egyes igealakokkal az olaszban vagy a spanyolban. (A latin mutató névmás állhatott a főnév után is, a románban feltehetően a környező balkáni nyelvek hatására rögzült ez a sorrend.) A román végartikulusnak van továbbá egy birtokos-részes esetű alakja is: a hímnemű -luiés a nőnemű -i a latin részes esetű ĬLLĪ beszélt nyelvi folyományai, amely eredetileg nem különböztette meg a nemeket (vö. sp. le’neki’; ol. lui, lei’ő’, illetve gli, le’neki’); a többes számú -lor forrása pedig a latin ĬLLŌRU(M), az ĬLLE többes számú birtokos esete (vö. ol. loro’ők’, illetve [hangsúlyosan] ’nekik’). A birtokos esetnek ezen elszigetelt formákon kívül egyáltalán nincs folytatása az újlatin nyelvekben.

__________
* Az újlatin nyelvek tanúsága szerint a kései beszélt latinban létezniük kellett legalább az *ĭle, *ĭla, *ĭlu (< ĭllud, ĭllum) egyszerűsödött (hangsúlytalan) alakváltozatoknak.

Lefordíthatom, de minek? Nem lesz jó, csak szólok!

$
0
0
Megint behivatkozhatnám az összes olyan korábbi cikket, amelyek nagyjából arról szólnak, hogy miért nincs semmi értelme mondatok lefordításával idegen nyelvet tanulni-tanítani-gyakorolni, de nem teszem, akit érdekel, meg fogja találni. Következzen inkább egy újabb „esettanulmány”, amely ezt megerősíti.

A hagyományos nyelvoktatási rendszer ugye ahhoz szoktatott minket (legalábbis az én generációmat), hogy vannak a nyelvtani szabályok, amelyeket jól meg kell tanulni, utána már csak be kell magolni hozzá rengeteg szót, és máris perfektek vagyunk az idegen nyelvből. Hiszen ha van megfelelő szókincsünk, akkor mindent el tudunk mondani, mert le tudjuk fordítani. Ezt nagyon sokáig el is hitte mindenki (ahogy én is), talán sokan ma is elhiszik – ami addig érthető is volt, amíg fel nem találták a Google-t és senki sem tudta leellenőrizni, hogy pl. egy nyelvkönyvben lévő példamondatok létezhetnének-e valójában.

¡Sé feliz!– Légy boldog! (Forrás: Pixabay.com)

Egy spanyoltanulással foglalkozó Facebook-csoportba érkezett egy poszt azzal a kéréssel, hogy az alábbi mondatot fordítsuk le spanyolra:
Ne töltsd az időt azzal, hogy vágysz a boldogságra, légy boldog!
Ez egy meglehetősen egyszerű mondat. Az iskolai nyelvoktatás alapján bárki le tudná fordítani, aki már nem annyira kezdő. Öt percen belül érkezett is egy kiváló(nak tűnő) megoldás, íme:
No pases el tiempo deseando la felicidad, ¡sé feliz!
Tökéletes, gondolnánk: nincs benne semmilyen nyelvtani, egyeztetési anomália, az igék is a megfelelő alakjukban állnak, és még a szavak is azt jelentik, amit szeretnénk – hát mi kellene még? Én sem tudtam volna sokkal jobbat, legfeljebb a deseando helyett az esperando vagy az anhelando alakot használtam volna. Valószínűleg egy magyar anyanyelvű spanyoltanár is csillagos ötösre értékelné ezt a fordítást. Pedig hát... nem, egyáltalán nem jó, nem spanyolos.

Na de miért?? – Rendkívül egyszerű a képlet: azért, mert spanyol anyanyelvűek nem mondják így. Márpedig ha egy nyelv anyanyelvi beszélői valamit nem monda(ná)nak, akkor olyan nincs, tehát helytelen. (Akkor is, ha tankönyvben szerepel.) Nyilván nem a mondat vége problémás, a sé feliz-szel semmi gond (másképp nagyon nem is lehetne fordítani). Viszont a pasar el tiempo kifejezést – amely egyébként valóban pontosan azt jelentené, hogy ’tölti az időt’ – nem használják erre; az inkább arra utal, hogy elüti az időt valamivel/valakivel, szórakozik stb. Lássuk akkor a helyes megoldást! A mondat igazán spanyolos – és a Googleáltal is alátámasztott– megfelelője:
No pierdas el tiempo deseando ser feliz, solo sé feliz.
Természetesen, ha egy mondatra nincs egyetlen találat sem a Google-ben, attól az még nem feltétlenül helytelen: azt is jelentheti csupán, hogy még nem mondta (nem írta le) senki. Azonban minél tömörebb egy mondat (mint amilyen a *No pases el tiempo deseando la felicidad is), annál elenyészőbb ennek az esélye, főleg egy több mint négyszázmilliós nyelv esetén. Ilyenkor már gyanakodnunk kell, de legalábbis megkérdőjelezhető a helyessége.

Pasar el tiempo...– Elütni az időt... (Forrás: Pixabay.com)

Ügyeljünk arra is a rákereséses ellenőrzésnél, hogy tegyük macskakörmök közé az ellenőrizendő kifejezést, hogy ne csak a benne lévő szavak előfordulására keressünk. A hosszú kifejezéseket, mondatokat részenként érdemes ellenőrizni, mert lehet, hogy egyben még senki sem mondta, de attól még lehet helyes, ha egyébként a fő tartalmi részei léteznek. És nem elég kizárólag a találatok számát nézni, sok találatot is meg kell vizsgálni, hogy mennyire relevánsak, milyen szövegkörnyezetekben fordulnak elő (pl. hogy nem csak ugyanaz az idézet ismétlődik-e).

Térjünk vissza a mondatunkra. Vannak persze további lehetséges megoldások is; az alábbi javaslatok egy magyarul is jól tudó argentin beszélőtől származnak (bár szintén csak elméletiek):
  • No te pases la vida deseando la felicidad; (simplemente) sé feliz.
  • En vez de pasarte la vida deseando la felicidad, (simplemente) sé feliz.
  • No te la pases deseando la felicidad, (simplemente) sé feliz
  • En vez de pasártela deseando ser feliz, (simplemente) selo.
  • En vez de pasarte la vida deseando ser feliz, selo.
A tanulság ugyanaz, mint mindig: a nyelv nem egyszerűen a szavak nyelvtani szabályok alapján való mondatokba rendezése, hanem maguk a kifejezések, kész mondatok az alapelemei, amelyeket el kell sajátítani az anyanyelvi beszélőktől. Vagyis leegyszerűsítve: ne fordítsunk (szó szerinti értelemben), mert az valószínűleg úgysem lesz jó. Ismerjük meg a nyelvi szokásokat!

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!

$
0
0
Ha rendszeresen olvasod a blogotés nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, érdekességekről, csatlakozz Facebook-csoportunkhoz. A felhívás február 23-áig érvényes!

Auchan? – Fenéket. Alcampo!

$
0
0
Talán nincs, aki ne ismerné vagy még ne vásárolt volna a népszerű francia érdekeltségű hipermarketlánc valamelyik áruházában. Ha viszont Spanyolországba látogatunk, hiába is keresnénk a feltűnő Auchan feliratot, nem fogunk ilyet találni – tudniillik ott úgy hívják, hogy Alcampo.

Vajon hogyan lett ez az Auchan-ból? Tulajdonneveket általában nem szokás lefordítani, de persze a spanyolok ebben is kivételek. Jelen esetben ez valamennyire még érthető is, hiszen a név franciás kiejtése – kb. [osã] – nehezen egyeztethető össze a spanyol fonetikával, az pedig nyilván semmilyen üzletnek nem lenne előny, ha a vásárlóik még a nevét sem tudnák kimondani. Először is azt kell tudni, hogy az Auchan elnevezés miként született.

A vörösbegy, Franciaország jelképes madara, amely az áruház logóját is díszíti (Forrás: Pixabay.com)

Tulajdonképpen ez egy szójáték. Az áruházláncot Gérard Mulliez francia üzletember alapította 1961-ben, amikor szülőhelyén, az észak-francia Roubaix város Hauts-Champs elnevezésű negyedének egy régi gyártelepén megnyitotta első saját üzletét. A név jelentése kb. ’Felső-vidék’, és pontosan ugyanúgy hangzik, mint a francia aux champs’vidéken, szántóföldön, külterületen stb.’ kifejezés.

Az Auchan nem más, mint ennek a hangsornak a francia kiejtés szerinti egyszerűsített átírása.

Tehát ez egyrészt utal magára a városrészre, ahol alapították, másrészt azért is találó, mert az ilyen hipermarketek általában a települések szélére épülnek – mögöttes tartalomként a válság sújtotta, alacsony fizetőerővel rendelkező városrész neve utal az alacsony árfekvést kínáló áruház egy fontos jellegzetességére is.

Innentől már szinte adja magát a történet. A kerületnév spanyol megfelelője Alto(s) Campo(s) lenne: vélhetően ennek összevonásával alkották meg a játékos és beszédes Alcampo fantázianevet. Ez ugyanis spanyolul kimondva – al campo– azt jelenti, hogy ’vidékre ~ a mezőre’. Más verziók szerint közvetlenül a fent említett francia au(x) champ(s) kifejezés tükörfordítása. Bármelyik is legyen a hivatalos változat (a cégcsoport weboldalaiból nem derül ki), valóban ötletes névválasztás!

A közreműködésért köszönet Vida Enikő szakírónak, francia nyelvkönyvek szerzőjének.

Spanyol anyanyelvűek gyakori helyesírási hibái

$
0
0
A homonímiát (és egy ragozási hibát) kihasználó spanyol szóvicc
Régen már volt egy hasonló cikk ebben a témában. Annak helyébe hivatott lépni most ez, amely összeszedettebb, tömörebb és átfogóbb ismertetést ad a spanyolt idegen nyelvként tanulók vagy írásban is használók számára. Remélem, segítségükre lesz.

Mindannyian követünk el helyesírási hibákat. A helyesírási szabályozás sokszor túl bonyolult és következetlen, nem tanítják vagy tanuljuk meg alaposan, meg egyébként sem mindent írunk úgy, ahogy mondunk, ezért aztán sokan úgy írnak, ahogy megszokták. Amit pedig megszoktunk, azon már utólag nagyon nehéz változtatni – legfőképpen, ha a hiba a rendszerben van. Ez alól a spanyol ajkúak sem kivételek. Leginkább a latin-amerikaiak szenvednek meg a helyesírással, mert kevesebb beszédhangot használnak, mint az európai spanyolok, méghozzá éppen az egyik leggyakoribb beszédhangot, az [sz]-t is érinti ez a probléma.

Biztos, hogy még ő is hibázik a saját nyelvén... (A kép illusztráció. Forrás: Pixabay.com)

Az itt tárgyalt helyesírási hibák két főbb típusba sorolhatóak. Az egyik a szótévesztés, melynek oka a homonímia (spanyolul homonimia vagy homofonía), vagyis az azonos hangzású, de eltérő eredetű vagy jelentésű kifejezések. Ezek csak írásban különböznek egymástól, mint pl. tubo’cső’ és tuvo (→tener)’volt/lett neki’. (Magyar párhuzam pl. a folytés fojt alakok.) A másik típusba sorolom az összes többi helytelenül írt kifejezést (pl. iba helyett *hiva vagy conmigo helyett *con migo), vagyis amikor a leírt forma helyesírási szempontból nem létezik (ezek legtöbbjét alacsony iskolázottságú beszélők követik el). A tévesztések jellemzően az alábbi „mumusok” köré csoportosulnak:
  B/V; S/C/Z; LL/Y/I; G/J; H? Szóhatárok!?
A nyelvtanulóknak – főleg a kötetlen, internetes kommunikációban – megnehezíthetik a dolgát a spanyol helyesírási hibák, ezért az alábbiakban összeszedtük azokat a homonímiából adódó tévesztéseket, amelyek írásban a leggyakrabban előfordulnak. (Aki nagyon profi spanyolos, ugorja át ezt a részt és görgessen le a videóig!) Az ugyanúgy hangzó kifejezések perjellel elválasztva szerepelnek, utána pedig szögletes zárójelek között a kiejtés magyaros átírása. (Az átírásban az [a] = rövid á hang, az éles ékezet [´] a hangsúlyos magánhangzót jelöli.)
  • a / ah / ha [a]: az első elöljárószó (’-nak/nek, -ba/be, -ra/re, tárgyeset jele stb.’), a középső indulatszó (’Á!’), az utolsó pedig az haber (< lat. HABĒRE) segédige egyes szám harmadik személyű nem személytelen alakja a kijelentő mód jelen idejében.
  • ahí / ay / hay [aí], [ái̯]: bár az első (’ott’) a sztenderd változatokbanhangsúlyos [i]-vel ejtődik, egyes kifejezésekben (pl. ahí va [ái̯vá] ’nahát!’) ez hangsúlytalanná válhat. A második indulatszó (’haj!, jaj!’), a harmadik az haber (< lat. HABĒRE) segédige egyes szám harmadik személyű személytelen alakja kijelentő mód jelen időben (’előfordul, van [vmi vhol]’).
  • a ver / haber [avér]: talán a legsűrűbben előforduló tévesztés az anyanyelvi beszélőknél, iskolázottságtól függetlenül, az utóbbi írása az előbbi helyett. Az első egy kifejezés: ’lássuk!, hadd nézzem!, na!’; a második egy segédige (’van’). Ez az eset rendkívül jól szemlélteti, hogy a nyelvben – vagyis a beszélők fejében – nem működik semmiféle „elemző logika”, hiszen ha így lenne, nem követnének el ilyen hibákat.
  • dondequiera / donde quiera [dondeki̯éra]: az egybeírás-különírás szabályai sem csak a magyaroknak nagy mumusok; ugyanígy vannak ezzel a spanyol anyanyelvűek is. Az első kifejezés egy határozatlan névmás’akárhol, bárhol’ jelentésben (pl. dondequiera que vayas’bármerre is jársz’); az utóbbi jelentése ’ahol akar(ja)/kívánja’. Nem nehéz őket összekeverni, hiszen etimológiailag a két kifejezés ugyanaz, vagyis a donde’ahol’ vonatkozó névmásból és a quererkötőmódú alakjából áll össze. (Plusz érdekesség, hogy ugyanígy van a magyarban is: az akár- előtag az akar igéből származik.)
  • echo, echa, echas / hecho, hecha, hechas [écso, écsa, écsasz]: az első három az echar (< lat. IACTĀRE) ’dob, hajít, vet stb.’ ige ragozott alakjai, a második három pedig az hacer (< lat. FÁCERE) participio-formái: ’(meg)csinált’ (< lat. FACTU). Megjegyzendő, hogy az előbbi főnévi igeneveként előfordul még a helytelen *hecharírásmód is.
  • halla / haya [ájja]: a yeísta– [j]–[lʲ] megkülönböztetést nem használó – beszélők gyakori hibája a kettő felcserélése. Az első az hallar (< lat. AFFLĀRE) ’(fel)lel, talál’ ige kijelentő mód egyes szám harmadik vagy felszólító mód egyes szám második személyű alakja, míg az utóbbi az haber segédige kötőmód jelen idejének egyes szám első (< lat. HÁBEAM) vagy harmadik (< lat. HÁBEAT) személyű formája.
  • has / haz [ász]: latin-amerikai beszélők egyik legjellemzőbb hibája e két igealak összekeverése. Mindkettő egyes szám második személyű, de az első az haber segédigéé a kijelentő mód jelen idejében, a második az hacer felszólító módú alakja (’csinálj!, tégy!’). És csak halkan jegyzem meg, hogy létezik még as is mint az ’ász’ jelentésű hímnemű főnév.
  • por qué / porqué / porque / por que [porké], [porke]: az eddigiektől eltérően ezek azonos eredetű kifejezések, melyek jelentésárnyalattól függően eltérően írandóak (persze teljesen konvencionális, önkényes alapon). Az első kérdőszó, ’miért?’ jelentéssel és ezt ebben a használatban különírni rendeli a helyesírás; a második az ebből képzett hímnemű főnév, ’[valami] miértje, oka’ jelentéssel. Érdekes jelenség, hogy e kettőt nemcsak írásban, hanem „nyelvtanilag” is nagyon gyakran összemossák a beszélők oly módon, hogy a kérdőszó elé névelőt tesznek (pl. No entiendo el por qué ocurre eso’Nem értem, miért történik ez’ – ahelyett, hogy No entiendo por qué ocurre eso vagy No entiendo el porqué de eso). A harmadik alakot hangsúlytalanul használják vonatkozó névmásként (’mert’), amelyet ilyenkor egybe kell(ene) írni. A negyedik változat pedig a por elöljárószó que szócskával alkotott kombinációja (’amiért, amelyért’, [vonzatként] ’azért/arra, hogy’), szintén hangsúlytalan kifejezés (pl. Este es el motivo por [el] que te llamé’Ez az oka, amiért hívtalak’; Nos confesó su preocupación por que los niños pudieran enfermar’Beismerte nekünk aggodalmát aziránt, hogy a gyerekek megbetegedhetnek’).
  • tubo / tuvo [túvo]: az első főnév (’cső’), a második a tener (< lat. TENĒRE) ’birtokol, neki van’ ige kijelentő mód egyszerű befejezett múlt idejének egyes szám harmadik személyű alakja: ’neki volt/lett’. Tekintve, hogy az utóbbi jelentés sokkal gyakoribb a beszédben, helyette szokták tévedésből a *tubo alakot írni – talán az hubo (→haber) mintájára (ahonnét egyébként az analógiás -uv- perfectum-tőelem is származik).
  • va a ser / va a hacer [bászér]: mindkettő közeli jövőt kifejező körülíró szerkezet: ’lesz’, illetve ’csinálni fog’ vagy (természeti jelenséget kifejező főnévvel) ’lesz’. Szintén sokszor előfordul a va a ver’látni fog’ és a va a haber’lesz’ [vmi vhol] összekeverése (lásd fentebb). Elég „divatos” hiba még az ilyen körülírásokból a va utáni a elöljárószó elhagyása, pl. *va ser, *va hacer, *va estar stb. – ezek a kifejezések helyesírásilag nem léteznek.
  • valla / vaya [bájja]: szintén a yeísta beszélők tévesztése. Az első szó főnév (< lat. VALLA), jelentése ’deszkakerítés, palánk’, illetőleg ’hirdetőtábla’ (valla publicitaria). A második az erősen rendhagyó ir (< lat. ĪRE) ige kötőmód jelen idejének egyes szám első vagy harmadik személyű alakja, amelyek történetileg a rokon értelmű latin VÁDERE’megy’ ige folytatói (VADAM, VADAT). Az utóbbit indulatszóként is használják: ¡vaya! = ’no(csak)!’
  • ves / vez [bész]: az első a ver (< régi veer< lat. VĬDĒRE) ’lát’ ige kijelentő mód jelen idejének egyes szám második személyű alakja (’látod’), az utóbbi pedig egy nőnemű „segédfőnév”, amely alkalmat vagy többszörözést fejez ki (< lat. VĬCE(M), VĬCES; pl. a la vez’egyszerre’, tres veces’háromszor’, de vez en cuando’olykor-olykor’, érase una vez’volt egyszer’, [mesék kezdetén] ’egyszer volt, hol nem volt’).
A másik típusba tartozó hibákról nem írnék listát, mert sosem érnék a végére – egészen biztosak lehetünk abban, hogy mindent, amit le lehet írni rosszul (és még azt is, amit nem), valahol, valakik már leírták rosszul. (Ennél szomorúbb azonban, hogy eddig nem sikerült egyetlen olyan spanyol nyelvű oktatóvideót sem találnom a témában, amelyben ne lenne helyesírási hiba vagy félrebeszélés, mint pl. hogy „az hecho az haber ige alakja”.) Ehelyett egy sokkal szórakoztatóbb videót választottam, amely összegyűjti a legszellemesebb (vagy legsajnálatosabb?) spanyol helyesírási hibákat, főként kézzel írt feliratok, hirdetések fotóival. És persze a készítője sem hazudtolta meg a valóságot, mert rögtön a felvezető-figyelmeztető dián sikerült is egy-két helyesírási hibát elejtenie („audio visual”, „a sido”), de ezt most nézzük el neki!


Néhány gyöngyszemet (a klasszikus „bendo varato” és hasonlókon kívül) azért kigyűjtöttem:
  • abrido– nem kifejezetten helyesírási hiba (az abierto nehezen hallható ekként félre);
  • a mitac de precio– végül is, ha már valamit nem ejtünk a szó végén, tök mindegy, milyen betűt írunk oda, nem? Biztos az írásleckéket is féláron (a mitad de precio) vette. Ez a hiba csak azért különös, mert egyetlen szó végén sincs -c a spanyolban (nem számítva néhány hangutánzó szót, mint a clic, tic-tacés hasonlók);
  • axistan al programa– tipikus hiperkorrekció: a felirat szerzője olyan nyelvjárást használhat, ahol az x magánhangzók között is [sz]-nek hangzik, ezért attól tartva, hogy elszúrja, a bonyolultabb megoldást választotta (épp ezért szúrta el) az asistan helyett;
  • correptor– a sors fintora, hogy pont egy elvétett felirattal árulják a hibajavító-tollat, pedig milyen remek marketingfogás lehetne! A [kt] ~ [pt] váltakozás egyébként gyakori a nyelvekben (vö. lat. OCTO> románopt’nyolc’), amit a nyelvészek azzal magyaráznak, hogy az ilyen mássalhangzócsoportok első hangja nem jól artikulált, nehezen különböztethető meg;
  • pro y vidaés servicio y gienico– ilyenkor tényleg nem csoda, ha nagyon nem akaródzik megérteni, mit akart írni az a szerencsétlen (prohibida, servicio higiénico). Az ilyen hibák csak erősítik azt, hogy a beszélt nyelvben nem nagyon értelmezhető a szó fogalma;
  • sejuridad– igen, ez esetben a j nem is ugyanazt a hangot jelölné, mint a g (bár tény, hogy magánhangzók között gyors beszédben csak a zöngében térnek el), de itt ez sem számított, fő a biztonság (seguridad). Érdekes, azt meg tudta, hogy van egy -d a végén.
  • selbesa– sebaj, legalább a magánhangzók stimmelnek! Talán túl sok sört (cerveza) ivott, mielőtt leírta, de az is lehet, hogy mégsem eleget. Az elvétett feliratból két következtetést vonhatunk le. Egyfelől egyértelmű, hogy seseo-s nyelvváltozatot használ az elkövetője. Másrészt délspanyol nyelvjárást, ahol a szótag végi [l] és [r] hangok semlegesülnek vagy az előbbi (lambdacizmus), vagy az utóbbi javára (rotacizmus), de azt nem tudhatjuk, hogy ez esetben a kiejtést tükröző írásmódról vagy hiperkorrekcióról van-e szó.
Mindezek után a spanyolt idegen nyelvként tanulóknak, használóknak egyet lehet csak tanácsolni, ha egy rossz helyesírású spanyol ajkúval hozza össze őket a sors: olvassák fel összefüggően, helyes hangsúlyozással a látott (hibásan leírt) szöveget, elvonatkoztatva az írásmódtól. Ha ezt megfogadják, könnyebben rájönnek, hogy spanyol anyanyelvű ismerősük mit akart leírni. És akkor az írásjelek, ékezetek használatáról még szó sem esett, pedig hát egyáltalán nem mindegy, hogy pl. Tu hijo come bien (’A fiad rendesen eszik’) vagy Tú, hijo, ¡come bien! (’Te, fiam, egyél rendesen!’), ugyebár...

Megzenésítették a koronavírus elleni védekezést!

$
0
0
Mister Cumbia – kinek becsületes neve Iván Montemayor – egy Egyesült Államokban élő mexikói zenész, aki úgy hirdeti magát Facebook-oldalán, mint El Rey de las Cumbias Virales, azaz „A Virális Cumbiák Királya”. (A cumbia, aki esetleg még nem hallott volna róla, eredetileg Kolumbiából származó páros ütemű tánc, amely egész Latin-Amerikában rendkívül népszerű.) Kihasználva az alkalmat, dalt készített a koronavírusról, pontosabban a megelőzése érdekében javasolt teendőkről. A címe egyszerűen La cumbia del coronavirus, vagyis „Cumbia a koronavírusról”, és megjelenése óta – nevéhez híven – a vírusnál is jobban terjed a latin-amerikai világhálón.


A dalt hamar magukévá tették a kórházi ápolók is, akik még koreográfiákat is készítettek rá (többek között Ecuadorbanés Spanyolországban), hangsúlyozva a gyakori kézmosás jelentőségét mint a megelőzés egyik legfontosabb elemét. A zeneszám megvásárolható a Google Play szolgáltatáson keresztül. (Ha kíváncsi vagy a dalszövegre és magyar fordítására, görgess lejjebb!)

La cumbia del coronavirus

Todo el mundo está espantado con una enfermedad
Se llama el coronavirus y es una alarma mundial
Se dice que nació en China, varios muertos hay por allá
Hay que ponernos atentos, nos tenemos que cuidar


Az egész világ rémült egy betegség miatt
A neve koronavírus és világméretű a riadalom miatta
Azt mondják, Kínában született, arrafelé sok halott van
Észnél kell lennünk, vigyáznunk kell magunkra


Para ponernos las pilas, pa’eso hice esta canción
No todo en la vida es meme, como la cumbia del avión
Lo mejor es prevenirnos, unos datos dejo yo
Todos debemos cuidarnos, pongan mucha atenci ón


Hogy összeszedjük magunkat, azért csináltam ezt a dalt
Nem minden mém az életben, mint a repülőgépes cumbia
A legjobb a megelőzés számunkra, hagyok én itt néhány adatot
Mindannyian vigyáznunk kell magunkra, figyeljetek ide nagyon


Coronavirus, coronavirus
Lávense las manos, háganlo seguido
Coronavirus, coronavirus
Pónganse las pilas en lugares concurridos


Koronavírus, koronavírus
Mossátok meg a kezeteket, tegyétek minél sűrűbben
Koronavírus, koronavírus
Legyetek résen a tömegesen látogatott helyeken


Coronavirus, coronavirus
No se toquen la cara, evítenlo, amigos
Coronavirus, coronavirus
Usen desinfectante, ese es muy efectivo


Koronavírus, koronavírus
Ne érjetek az arcotokhoz, kerüljétek el, barátok
Koronavírus, koronavírus
Használjatok fertőtlenítőt, az nagyon hatásos


Fordítás / Traducción al húngaro: © El Mexicano

Frissítés: A cikket eljuttattuk Mister Cumbiához is, aki köszönetét fejezte ki a népszerűsítéséért!

Mi köze a karanténnak a negyvenhez?

$
0
0
A koronavírussal kapcsolatban gyakran hallhatjuk, olvashatjuk mostanában a karantén kifejezést. A magyar hangalak persze egy átlagembernek semmit sem árul el a szó eredetéről. Na és az angol quarantine? Hát, nagyon ez sem, legalábbis azok számára, akik csak angolul tudnak a magyaron kívül. Viszont aki tanult valamelyik újlatin nyelven, mondjuk olaszul vagy spanyolul, annak már nagyon is árulkodó lehet a quarantina [kʷarantína] vagy a cuarentena [kʷarenténa]. (A kiejtés átírásában az ékezet a szóhangsúlyt jelöli, nem pedig a magánhangzó hosszúságát.)

(Forrás: Pixabay.com)

Aki ezek után úgy gondolja, hogy e szavaknak bármi közük is lehet a quaranta, illetve cuarenta (< régi quaraenta< lat. QUADRAGINTA, amely a beszélt nyelvben valahogy úgy hangzott, hogy [kʷarajínta]) ’negyven’ számnévhez, bizony jól gondolja! A quarantina, cuarentena ugyanis ebből a számnévből képzett melléknév, melynek eredeti jelentése ’negyvenes’.

(Forrás: Pixabay.com)

Na jó, és akkor mégis mi köze van a karanténnak a negyvenesekhez? Nos, természetesen nem a negyvenévesekkel van összefüggésben, hanem a negyven nappal. A középkori Velencében ugyanis az volt a szokásrend, hogy a fertőző járvány sújtotta területekről érkező hajókat 40 napig tartották vesztegzár alatt távol a kikötőktől. Maga a kifejezés tehát az olaszból terjedt el ebben a jelentésben; a magyarba – a hangalakjából következően – vélhetően a francia közvetítette.

Miért tártaros spanyolul a tatárok neve?

$
0
0
Angolul és franciául Tatars, németül Tataren, olaszulTatari, oroszul татáры [tatárü] – csak hogy néhány ismertebb nyelvet említsünk –, törökül és saját nyelvükön tatarlar,
spanyolul és portugálul azonban rtaros.
Na de mit keres ott az első [r]? – Még mielőtt belemennénk a részletekbe, gyorsan tisztázzuk, hogy a tatárok megnevezést kétféle népcsoportra használják: egyrészt azokra a mongol nyelvű történelmi törzsekre, akik a középkorban betörtek Európába („tatárjárás”), másrészt egy török nyelvű mai népcsoportra, akik többségében az Oroszországhoz tartozó Tatárföld területén, valamint kisebb lélekszámban máshol is élnek, főleg Közép-Ázsiában és Kelet-Európában, pl. a Krím-félszigeten (ők a krími tatárok). E kettősség valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a középkorban mindenféle törzset neveztek így, akik a mongol birodalom fennhatósága alá tartoztak, függetlenül a nyelvüktől.

Kazan, Tatárföld (Forrás: Pixabay.com, CC0)

Maga a tatar szó valószínűleg mongol eredetű, és arab-perzsa közvetítéssel kerülhetett az európai nyelvekbe. A tartar- tőváltozat kialakulásáról azonban a középkori latin – vagyis valamelyik újlatin nyelvváltozat (talán a francia) – tehet! A latinban ugyanis létezett egy Tártarus név (ez a görög Τάρταρος, Tártarosátvétele), amely átvitt vagy költői értelemben ’pokol’ jelentésű volt. (Végső forrása nem tisztázott – egy legenda szerint a görög Tartessos név torzulása.) S mivel a tatar szónak nem volt semmi értelme az akkori beszélők számára, ám ismerős volt nekik a latin Tártarus, ezért így kezdték hívni a tatárokat. Az ilyen változást népetimológiának vagy szóértelmesítésnek nevezzük.

Ezt az alakot őrizte meg a spanyol és a portugál. A tartar- tőváltozat létezik egyébként a többi nyelvben is, de ebben az értelemben régiesnek számít, és inkább az etimológiát tükröző tatar- tövet használják. A franciában a Tatars szó kifejezetten a mai tatárokra, míg a Tartares történelmi kontextusban, a népvándorláskori mongol és tatár törzsek összefoglaló neveként használatos.


Tatár popzene

Plusz érdekesség, hogy ugyanezt az alakváltozatot találjuk a tartármártás (franciául sauce tartare, spanyolul salsa tártara) szóban – amely tehát valójában ’tatármártás’ – és a tatárbifsztek francia nevében (steak tartare) is. Hogy ezeknek az ételeknek mennyi közük van valójában a (történelmi) tatárokhoz, az nem teljesen világos. Az egyik feltételezés szerint nevükben a ta(r)tár- átvitt értelemben a barbárokra (középkori germánok) utal, vagyis jelentése ’durva, vad’; egy másik szerint pedig a Keletről Európába hozott különböző ételkészítési szokásokkal (húsok, kolbászok, zsírok, sajtok, szószok stb.) lehet kapcsolatban, amelyekre nagy hatással volt a mongol-török kultúra.

A kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Tévhitek a nyelvekről és a nyelvrokonságról

$
0
0
A nyelvekkel és a nyelvek rokonságával kapcsolatban nagyon sok tévhitél a mindennapokban, annak ellenére, hogy komoly kutatók rendszeresen megcáfolják ezeket. Talán nem minden jut el a nagyközönséghez, esetleg túl bonyolultan van megfogalmazva, de sajnos az is tény, hogy az emberek elég nagy része nem akarja elfogadni a tudományos eredményeket, hanem inkább áltudományos – vagy legalábbis erősen megkérdőjelezett – elméletekben hisz. Éppen ezért az alábbiakban összeszedtünk néhány tévhitet és cáfolatukat, remélhetőleg közérthetően leírva.

1. A genetikai rokonságból a nyelvrokonságra is lehet következtetni

Nem igaz. A különböző népek egymástól természetes nyelvcsere útján átvehetik, átadhatják a nyelveket, így a nyelvrokonságnak semmi köze a genetikai rokonsághoz és az emberek származásához. Az már más kérdés, hogy a köznyelvben „rokon népek” alatt azokat a népeket értjük, akik rokon nyelveket beszélnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ilyen népeknek bármi másban is hasonlítaniuk kellene egymáshoz. Mindenki beláthatja, hogy nagyon különböző népekhez tartozó, még külsőleg is merőben eltérő emberek is beszélhetnek rokon nyelveket, akár ugyanazt a nyelvet is, valamint megfordítva.

Európa genetikai térképe (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Példaként vessünk egy pillantást a fenti ábrára. Bár a mai európai népek genetikailag eleve nagyon közel állnak egymáshoz, a térkép bal oldalán lévő diagram jelzi a rokonsági viszonyukat. A színes „pacákból” látható, hogy vannak átfedések is a népek között, valamint az is leolvasható, hogy a mai magyarok legközelebbi genetikai rokonai a németek és a szláv népek, pedig nyelvileg semmi közünk hozzájuk. Ugyanakkor az újlatin nyelveket beszélő népek között is vannak genetikai különbségek: pl. jól kivehető, hogy a franciák sokkal közelebbi rokonságban állnak a németekkel, mint az olaszokkal.

2. A rokon nyelvek hasonlóan hangzanak

A rokon nyelvek hangzásukban valóban hasonlíthatnak egymásra, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha viszonylag nem olyan régen különültek el és nem érték őket nagymértékű, eltérő idegen hatások. Egyértelmű, hogy pl. az olasz és a spanyol hasonlóak, erre még az is hamar rájön, aki egyiket sem tanulta. Ugyanakkor ez már nem mondható el a franciáról, amelynek hangzása ma már egyetlen másik újlatin nyelvre sem hasonlít. A nyelvek hasonlóságát tehát alapvetően nem a rokonságuk, hanem a környezetük határozza meg: két nem rokon nyelv is hasonlíthat egymásra, ha ugyanazok az emberek beszélik mindkettőt (ez főleg a kisebbségi nyelvekre igaz, amelyek kétnyelvűségben élnek), pl. a spanyol és a baszk. De nyelvek hasonló hangzása kialakulhat teljesen véletlenül is, amire az egyik legjobb példa a mai görög és spanyol lehetnének.

3. Az arab, a perzsa és a török rokonok, nem?

Tévedés. Az arab az afroázsiai nyelvcsalád sémi csoportjába tartozik, a perzsaindoeurópai (iráni) nyelv, a török nyelvváltozatok pedig egy harmadik eltérő nyelvcsaládot alkotnak, és még hangzásukban is teljesen különböznek ezek a nyelvek (hallgassuk csak meg ugyanazt a mondatot arabul, perzsáulés törökül). Az viszont való igaz, hogy az arab és a perzsa nagy hatással volt a török szókincsre és nyelvtanra (fordítva már kevésbé).

A világ nyelvcsaládjai (Forrás: Wikipédia, GFDL/CC)

4. Az egymással szoros kölcsönhatásban élő nyelvek rokonná válhatnak?

A szokásos értelemben használt – családfaelméletből kiinduló – „nyelvrokonság” közös őstől való származást jelent. Az azonos nyelvcsaládba tartozó mai rokon nyelvek tehát valamikor régen ugyanazon nyelv változatai voltak, de különváltak a beszélők útjai, így idővel eltávolodtak egymástól. Akármilyen hatások is érték a későbbiekben a nyelvjárásokat, melyekből a rokon nyelvek létrejöttek, attól még a „szülőnyelvük” ugyanaz marad (ahogy az embernek sem változik meg a biológiai anyja).

Természetesen már nem értelmezhető így a nyelvrokonság a mesterséges (szerkesztett), valamint a keveréknyelvek esetében. Az igazi keveréknyelvek azonban nagyon ritkák, és a tapasztalatok szerint csak nagyon speciális körülmények között jöhetnek létre (pl. menekülttáborokban, kikötők közelében). A legtöbb ma ismert és nagyobb számú beszélővel rendelkező keverék- (ún. kreol) nyelvnek is általában egyetlen nyelv a fő forrása.

5. A távolra kerülő rokon nyelvek jobban eltávolodnak egymástól

Ez sem feltétlenül igaz. Az, hogy a rokon nyelvváltozatok mennyire távolodnak el egymástól, nem a földrajzi távolságtól függ, hanem az eltelt időtől: attól, hogy a beszélőik között mikor szűnik meg – megszűnik-e – végleg a kapcsolattartás. Vannak olyan nyelvek, amelyek változatait viszonylag kis területen beszélik, mégsem érthetőek kölcsönösen, mert pl. magas hegyek vannak a települések között, ezért sohasem találkoznak, nem beszélnek egymással az emberek (ilyen pl. a kecsua). Továbbá, önmagában nem is lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy a rokon nyelvek milyen mértékben távolodtak el egymástól, ha nem mondjuk meg, hogy konkrétan mely tulajdonságait vizsgáltuk a nyelveknek (hangtan, alaktan, mondatszerkezet, szókészlet stb.).

Az alábbi videón a hat legnagyobb beszélőszámmal rendelkező újlatin nyelvből hallhatunk példákat időjárás-jelentésekből. A készítő a latintól való eltávolodás mértékét is feltüntette százalékban, azonban az adatok forrásáról, illetve az összehasonlítás szempontjairól sajnos nem közölt információt. (Az értékek alapján valószínűleg hangtani jellegű összehasonlításról lehet szó.)


6. A hasonló nyelvek biztosan rokonok, mint a magyar és a török!

Ezt a tévhitet részben már tisztáztuk a 2. pontban, de természetesen a fordítottja sem igaz, vagyis az, hogy csak azért lenne rokon két nyelv, mert több tulajdonságukban hasonlítanak. Induljunk ki abból, hogy a világ nyelveit mindössze 4-5 szerkezeti típusba lehet besorolni (erről korábban írtunk), és beszélnek a Földön kb. 5-6000 nyelvet. Ezenkívül a beszédhangok készlete is korlátozott, tehát statisztikai alapon nyilván rengeteg, akár több száz olyan, egymással nem rokon nyelvet is lehetne találni véletlenszerűen a világon, amelyek valamiben hasonlítanak egymásra. Az is teljesen véletlen, hogy ezek közül éppen ismerjük a törököt és az éppen a magyarra hasonlít bizonyos tulajdonságok alapján. Általános tendencia az is, hogy a gyakori, fontos dolgokat jelentő morfémák rövidek, és ez még jobban növeli az egybeesésük valószínűségét, hiszen minél kevesebb hangból állnak, annál nagyobb az esély, hogy egy véges készletből ugyanazok kerülnek bele.

Köszönet a segítségért Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Ilyen nyelv is vót valamikor...

$
0
0
A balti-finn nyelvek jelenlegi elterjedése. A térképen már nem
szereplő vótok az itt izsórként (Ingrian) feltüntetett területen és
attól keletre laktak. (Forrás: Wikimedia Commons, CC)
A Miért alemán spanyolul a német? cikkhez fűzött egyik megjegyzésben szó került a vótok elnevezéséről. Ez a blog témájától kissé távol eső vendégposzt ezt a kérdést járja körül részletesebben.

A vót a balti-finn nyelvek déli ágába tartozó nyelv, amelynek legközelebbi rokona az észt, olyannyira, hogy az északi észt nyelvjárások és a vót közt nagyfokú kölcsönös érthetőség áll fent. A 20. század végén pár tucat idős ember beszélhette még a nyelvet, így ma már kihaltnak tekintik. Hajdan azonban a Pejpusz- (Csúd-) tó, a Ladoga és az Ilmeny-tó háromszögének jelentős népességét adták, így a mai Szentpétervár is az ő szállásterületük volt. A nyelv valahai jelentőségét mutatja, hogy egyes 13. századi feljegyzések szerint a keleti szláv Novgorodi Köztársaság közgyűlésein „csúdul” beszéltek.

Az óorosz krónikák rendszerint a csúd (чудь [csugy]) néven hivatkoznak a térség balti-finn nyelveire és azok beszélőire. Ezen elsősorban a vótok, a keleti észtek és az izsórok (déli karjalaiak) értendők, de alkalmazták az amúgy külön óorosz névvel (весь [veszʲ]) rendelkező vepszékre is.

A vót nyelvterület csökkenése a 19. sz. közepétől (narancs, lila és vörös területek) a 21. sz. elejéig (három sárga szegélyes
vörös körrel jelölt település, Лужицы / Luzsici ~ Luuditsa, Пески / Peszki ~ Liivtšülä, Краколье / Krakolje ~ Jõgõperä)
(Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Önálló néven az óorosz források először a 11. században említik őket: a népet водь [vogy], a személyeket az ebből képzett вожанинъ [vozsanyinᵘ] formában. Mivel a vidék a nyugati és a keleti keresztyén egyház ütközőterülete volt,¹ már a 12. században pápai bulla is szól a ’Vótföld pogányairól’ (paganes Watlandiæ). Az orosz elnevezés került a német tudományos nyelven (Wote) keresztül a magyarba vót alakban. A nyugati formák zöngétlen t-jét az eredeti d helyett a középkori latin Watland mintája alakíthatta ki, ugyanakkor az orosz források sem mindig különítették el a vótok водь [vogy] elnevezését a votjákok (udmurtok) воть [voty] népnevétől.

A vótok önelnevezése vaďďalain (vaďjalain), többes számban vaďďalaizõd, a nőkre értve vaďďakko, a melléknévi forma a vaďďa (ď = lágy d [dʲ], õ = ajakkerekítés nélkül ejtett o [ɤ]). A nyelv neve vótul vaďďaa tšeeli (tš = magyar cs [ʧ], a kettőzés hosszan ejtett hangot jelöl), illetve régebben maa tšeeli volt, amely voltaképpen csak ’a föld (az ország) nyelve’ jelentésű. A belső elnevezés alapszavát rendszerint azonosnak vélik a vót vaďja ~ vaďďa’cövek, karó; ék’ szóval, amelynek rokon nyelvi megfelelői a finn vaaja, észt nyelvjárási vaǵ(j)a. Ez arra a jellegzetes ék alakú szövetdarabra utalna, amelyet a vótok és más balti-finn törzsek az ingükön viseltek.²

A vótok újabbik zászlaja világoskék alapon a ruházat jellegzetességére utaló fehér ékkel,
az ék közepén vörös napszimbólummal (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Hasonlóan ennek a sajátos viseletdarabnak az alakjáról vett névvel magyarázzák több más balti-finn nép elnevezését is. Így a finnek külső elnevezésének egyik lehetséges alapja a svéd fena, norvég finna, német Finne’haluszony’ szó, a lappoké a svéd lapp’folt, szövetdarab’ ráértése, a vótoktól keletebbre élő vepszék nevét a lappban fennmaradt vepsi’haluszony’ szóra vezetik vissza, és a csúd etnonima eredetét a finn suude’ék, faék’ megfelelőjében keresik.

Köztudomású, hogy régebben az észteknek nem volt egységes önelnevezésük, hanem jobbadán a népet a maa rahvas’a föld/ország népe’, a nyelvet pedig a maa keel’a föld/ország nyelve’ kifejezéssel jelölték. Mivel a vót nyelv korábbi maa tšeeli neve pontosan a régi észt alak megfelelője, így egyesek feltételezik, hogy a vaďja ~ vaďďa(lain) etnonima eredetileg nem belső, hanem külső elnevezés volt. Eszerint az etnonima alapja a vót területtel délnyugatról határos észt Vaiga tartomány nevének hangátvetéses vaǵja> vaďja ~ vaďďa formája: a ’Vaiga tartománybeli’ értelmű közészt vaigalane ~ vót vaďjalain eredetileg egyaránt jelölhette a kölcsönösen érthető nyelvjárásokat beszélő észak(kelet)i észteket és vótokat, de az észt nemzet egységesülése miatt csak a vót területen maradt meg népnévként. Az észt Vaiga tartománynevet rendszerint az óbalti Vākiā’német’ népnévre vezetik vissza, így eredetileg németek (vagy skandinávok) uralta területet jelenthetett.³ Ekként az egyaránt egyénnévképzővel bővült mai litván vokietis, lett vācietis’német férfi’ és vót vaďďalain’vót ember’ egymásnak tökéletes megfelelői lettek az eltérő fejlődés ellenére.

Az észt történelmi tartományok. Vaigamaan kívül balti etimológiája (is) van a Virumaa (vö. litván vyras’férfi’)
és a Järvamaa (vö. litván jaura’podzol, szürkeföld, savanyú talaj; zsombékos’) neveknek.
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Az ’ék’, ill. ’haluszony’ jelentésűnek vélt balt-finn népnevek többségének a vóton kívül is van alternatív magyarázata. A finn népnevet az ógermán *fanþijô’gyalogos, vándor(ló)’ (vö. holland vent’fickó, fiú’, ófelnémet fendo’gyalogos katona’) vagy *fanją’láp, mocsár, ingovány’ (vö. angol, norvég fen’ua.’) szavakból is levezetik. A szláv чудь [csugy] esetén pedig névátvitelre gondolnak, és eredetileg ’(keleti) germán’ jelentést tulajdonítanak neki a gót þiuda’nép’ = angol zöngétlen th [θ]) átvételeként: ennek párhuzama a magyar tót’pannonszláv, szlovák’ népnév lehet. És ezzel visszakapcsolódtunk a kiindulási cikk témájához, mivel ugyanerre a germán elnevezésre megy vissza a németek Deutschönelnevezése.

A vótokról és nyelvükről bővebb információ magyarul a vót.hu honlapon olvasható.

A szerző LvT, az Onomastikion névetimológiai blog szerkesztője.

__________
¹Ez az ütközőterület jelleg, és az ebből adódó hadcselekmények, valamint be- és áttelepítések okozták a későbbiekben a vót népességnek a környező finnugor népekhez képest is jelentősebb meggyengülését.
²Párhuzamként adódik, hogy a magyar ék(es)’dísz(es)’ szót is az ék’egyszerű gép; hasításra, kitámasztásra szolgáló eszköz’ szóból származtatják jelentéshasadással.
³Olyan elképzelés is van, hogy az ’ék’ nem a ruházatra utalna, hanem folyótorkolatra (vö. a finn suude’ék’ szó észt suue’torkolat’ megfelelőjét), illetve ék alakban elkeskenyedő földrajzi környezetre. Eszerint a Vaiga elnevezés eredetileg a Narva és a Luga folyók torkolatvidékét jelentette, és innen az ott élő déli balti-finn törzseket. Emellett felmerül, hogy a más (északi) balti-finnek a rokon értelmű *Śuude ~ *Tšuude névvel (a mai finn suude korabeli alakjával) jelölték ezt a területet, illetve a Néva torkolatvidékét, és ez maradt volna meg az óorosz чудь [csugy] ’csúd’ elnevezésben.
Az orosz чужой [csuzsoj] ’idegen’ melléknevet szintén rendszerint a gót þiuda’nép’ szóra vezetik vissza.

Miért is furcsa spanyolul a coronavirus szó?

$
0
0
A koronavírust szinte minden nyelvben ezzel a szóval illetik, mivel tudományos neologizmus lévén így terjedt el a világon – de túl sok idő nem is lett volna rá lefordítani. Mi sem csodálkozunk már rajta, hiszen megszoktuk, de egyébként sem lenne miért. Nem így az újlatin nyelvekben...

A spanyolban – és a többi újlatin nyelvben – sem teljesen ismeretlenek a két főnévből alkotott összetett szavak, mint pl. aguanieve’havas eső’, bocacalle’utcasarok, keresztutca’, hojalata’bádoglemez’ vagy palabra clave’kulcsszó’ (a helyesírástól itt ismét tekintsünk el, hiszen nem az egybe- vagy a különírás a kritériuma az összetett szavaknak). Valamiért mégis szokatlan lehet a francia, olasz, spanyol anyanyelvűek számára a coronavirus alak, na de pontosan miért?

Ehhez mindenekelőtt a dupla főnévből álló szóösszetételek (a továbbiakban: N–N összetételek) természetét kell megértenünk. Az N–N összetételek egyik legfontosabb közös jellemzője, hogy a két tagjuk nem egyenrangú: az egyik az alaptag (spanyolul núcleo; jelöljük mondjuk így: Nₐ), a másik pedig annak jelentését módosítja, szűkíti (nevezzük módosító tagnak: Nₘ). Vagyis lényegében ugyanúgy viselkednek, mintha névszói szerkezetek lennének, csak a két főnév viszonya – melyet a névszói szerkezetekben valamilyen elöljáró szokott jelölni – itt jelöletlen.

Néhány kivételtől eltekintve az N–N összetételeknek mindig az első tagjuk az alaptag, a második a módosító tag, vagyis Nₐ–Nₘ felépítésűek, amit nagyon jól szemléltet pl. a palabra clave (amely természetesen egy ’szó’ és nem egy ’kulcs’) vagy a coche cama’hálókocsi’ (egy ’vasúti kocsi’, nem egy guruló ’ágy’) stb. Tehát ha azt szeretnénk, hogy a koronavírus megfelelője természetes legyen és valóban azt jelentse az újlatin nyelveken is, ami a szó alkotójának szándéka volt (ti. ’korona alakú vírusmolekula’), akkor az bizony virus corona lenne.

(A képek forrása: Pixabay.com)

Az említett kivételek (amelyek második tagja az alaptag: Nₘ–Nₐ) általában olyan összetételek, amelyek első eleme, az Nₘ valamilyen rögzült latin-görög eredetű tő, ún. összetételi előtag: pl. fotocopia’fénymásolat’, radiodifusión’rádióadás’. Az összetételi előtagok, mint nevük is utal rá, azonban nem valódi (azaz nem teljes) főnevek, hanem azok összetétel képzésére létrejött változatai (igazából toldalékféleségek), és már magában a latinban vagy a görögben is erre szolgáltak. A corona főnévnek viszont nincs és a latinban sem volt ilyen változata (ami egyébként coroni- vagy corono- lehetne).

Összefoglalva a lényeget, a coronavirus, bár latin elemekből áll, az összetétel módja inkább az angol nyelvi szokásokat tükrözi, ezért bizonyul szokatlannak, nemcsak a spanyolban, hanem a franciában, az olaszban és a portugálban is. A tudományos latin szavak képzése ugyanis sokszor tudományos, rendszertani elnevezési konvenciókon, nem pedig a szigorúan vett nyelvi szabályokon alapszik.

Ilyen nyelv is vót valamikor...

$
0
0
A balti-finn nyelvek jelenlegi elterjedése. A térképen már nem
szereplő vótok az itt izsórként (Ingrian) feltüntetett területen és
attól keletre laktak. (Forrás: Wikimedia Commons, CC)
A Miért alemán spanyolul a német? cikkhez fűzött egyik megjegyzésben szó került a vótok elnevezéséről. Ez a blog témájától kissé távol eső vendégposzt ezt a kérdést járja körül részletesebben.

A vót a balti-finn nyelvek déli ágába tartozó nyelv, amelynek legközelebbi rokona az észt, olyannyira, hogy az északi észt nyelvjárások és a vót közt nagyfokú kölcsönös érthetőség áll fent. A 20. század végén pár tucat idős ember beszélhette még a nyelvet, így ma már kihaltnak tekintik. Hajdan azonban a Pejpusz- (Csúd-) tó, a Ladoga és az Ilmeny-tó háromszögének jelentős népességét adták, így a mai Szentpétervár is az ő szállásterületük volt. A nyelv valahai jelentőségét mutatja, hogy egyes 13. századi feljegyzések szerint a keleti szláv Novgorodi Köztársaság közgyűlésein „csúdul” beszéltek.

Az óorosz krónikák rendszerint a csúd (чудь [csugy]) néven hivatkoznak a térség balti-finn nyelveire és azok beszélőire. Ezen elsősorban a vótok, a keleti észtek és az izsórok (déli karjalaiak) értendők, de alkalmazták az amúgy külön óorosz névvel (весь [veszʲ]) rendelkező vepszékre is.

A vót nyelvterület csökkenése a 19. sz. közepétől (narancs, lila és vörös területek) a 21. sz. elejéig (három sárga szegélyes
vörös körrel jelölt település, Лужицы / Luzsici ~ Luuditsa, Пески / Peszki ~ Liivtšülä, Краколье / Krakolje ~ Jõgõperä)
(Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Önálló néven az óorosz források először a 11. században említik őket: a népet водь [vogy], a személyeket az ebből képzett вожанинъ [vozsanyinᵘ] formában. Mivel a vidék a nyugati és a keleti keresztyén egyház ütközőterülete volt,¹ már a 12. században pápai bulla is szól a ’Vótföld pogányairól’ (paganes Watlandiæ). Az orosz elnevezés került a német tudományos nyelven (Wote) keresztül a magyarba vót alakban. A nyugati formák zöngétlen t-jét az eredeti d helyett a középkori latin Watland mintája alakíthatta ki, ugyanakkor az orosz források sem mindig különítették el a vótok водь [vogy] elnevezését a votjákok (udmurtok) воть [voty] népnevétől.

A vótok önelnevezése vaďďalain (vaďjalain), többes számban vaďďalaizõd, a nőkre értve vaďďakko, a melléknévi forma a vaďďa (ď = lágy d [dʲ], õ = ajakkerekítés nélkül ejtett o [ɤ]). A nyelv neve vótul vaďďaa tšeeli (tš = magyar cs [ʧ], a kettőzés hosszan ejtett hangot jelöl), illetve régebben maa tšeeli volt, amely voltaképpen csak ’a föld (az ország) nyelve’ jelentésű. A belső elnevezés alapszavát rendszerint azonosnak vélik a vót vaďja ~ vaďďa’cövek, karó; ék’ szóval, amelynek rokon nyelvi megfelelői a finn vaaja, észt nyelvjárási vaǵ(j)a. Ez arra a jellegzetes ék alakú szövetdarabra utalna, amelyet a vótok és más balti-finn törzsek az ingükön viseltek.²

A vótok újabbik zászlaja világoskék alapon a ruházat jellegzetességére utaló fehér ékkel,
az ék közepén vörös napszimbólummal (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Hasonlóan ennek a sajátos viseletdarabnak az alakjáról vett névvel magyarázzák több más balti-finn nép elnevezését is. Így a finnek külső elnevezésének egyik lehetséges alapja a svéd fena, norvég finna, német Finne’haluszony’ szó, a lappoké a svéd lapp’folt, szövetdarab’ ráértése, a vótoktól keletebbre élő vepszék nevét a lappban fennmaradt vepsi’haluszony’ szóra vezetik vissza, és a csúd etnonima eredetét a finn suude’ék, faék’ megfelelőjében keresik.

Köztudomású, hogy régebben az észteknek nem volt egységes önelnevezésük, hanem jobbadán a népet a maa rahvas’a föld/ország népe’, a nyelvet pedig a maa keel’a föld/ország nyelve’ kifejezéssel jelölték. Mivel a vót nyelv korábbi maa tšeeli neve pontosan a régi észt alak megfelelője, így egyesek feltételezik, hogy a vaďja ~ vaďďa(lain) etnonima eredetileg nem belső, hanem külső elnevezés volt. Eszerint az etnonima alapja a vót területtel délnyugatról határos észt Vaiga tartomány nevének hangátvetéses vaǵja> vaďja ~ vaďďa formája: a ’Vaiga tartománybeli’ értelmű közészt vaigalane ~ vót vaďjalain eredetileg egyaránt jelölhette a kölcsönösen érthető nyelvjárásokat beszélő észak(kelet)i észteket és vótokat, de az észt nemzet egységesülése miatt csak a vót területen maradt meg népnévként. Az észt Vaiga tartománynevet rendszerint az óbalti Vākiā’német’ népnévre vezetik vissza, így eredetileg németek (vagy skandinávok) uralta területet jelenthetett.³ Ekként az egyaránt egyénnévképzővel bővült mai litván vokietis, lett vācietis’német férfi’ és vót vaďďalain’vót ember’ egymásnak tökéletes megfelelői lettek az eltérő fejlődés ellenére.

Az észt történelmi tartományok. Vaigamaan kívül balti etimológiája (is) van a Virumaa (vö. litván vyras’férfi’)
és a Järvamaa (vö. litván jaura’podzol, szürkeföld, savanyú talaj; zsombékos’) neveknek.
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Az ’ék’, ill. ’haluszony’ jelentésűnek vélt balt-finn népnevek többségének a vóton kívül is van alternatív magyarázata. A finn népnevet az ógermán *fanþijô’gyalogos, vándor(ló)’ (vö. holland vent’fickó, fiú’, ófelnémet fendo’gyalogos katona’) vagy *fanją’láp, mocsár, ingovány’ (vö. angol, norvég fen’ua.’) szavakból is levezetik. A szláv чудь [csugy] esetén pedig névátvitelre gondolnak, és eredetileg ’(keleti) germán’ jelentést tulajdonítanak neki a gót þiuda’nép’ = angol zöngétlen th [θ]) átvételeként: ennek párhuzama a magyar tót’pannonszláv, szlovák’ népnév lehet. És ezzel visszakapcsolódtunk a kiindulási cikk témájához, mivel ugyanerre a germán elnevezésre megy vissza a németek Deutschönelnevezése.

A vótokról és nyelvükről bővebb információ magyarul a vót.hu honlapon olvasható.

A szerző LvT, az Onomastikion névetimológiai blog szerkesztője.

__________
¹Ez az ütközőterület jelleg, és az ebből adódó hadcselekmények, valamint be- és áttelepítések okozták a későbbiekben a vót népességnek a környező finnugor népekhez képest is jelentősebb meggyengülését.
²Párhuzamként adódik, hogy a magyar ék(es)’dísz(es)’ szót is az ék’egyszerű gép; hasításra, kitámasztásra szolgáló eszköz’ szóból származtatják jelentéshasadással.
³Olyan elképzelés is van, hogy az ’ék’ nem a ruházatra utalna, hanem folyótorkolatra (vö. a finn suude’ék’ szó észt suue’torkolat’ megfelelőjét), illetve ék alakban elkeskenyedő földrajzi környezetre. Eszerint a Vaiga elnevezés eredetileg a Narva és a Luga folyók torkolatvidékét jelentette, és innen az ott élő déli balti-finn törzseket. Emellett felmerül, hogy a más (északi) balti-finnek a rokon értelmű *Śuude ~ *Tšuude névvel (a mai finn suude korabeli alakjával) jelölték ezt a területet, illetve a Néva torkolatvidékét, és ez maradt volna meg az óorosz чудь [csugy] ’csúd’ elnevezésben.
Az orosz чужой [csuzsoj] ’idegen’ melléknevet szintén rendszerint a gót þiuda’nép’ szóra vezetik vissza.

Gracias, Merci, Mulțumesc, Obrigado

$
0
0
Csak egy apró gesztus, viszont annál fontosabb. Megköszönni valamit sosem késő. De vajon honnan származik az újlatin nyelvekKöszönöm! jelentésű kifejezése?

A legtöbb újlatin nyelvben (ol. grazie, sp. gracias, kat. gràcies, szd. gràtzias) a latin GRĀTIAS [AGO, AGIMUS], azaz ’köszönetet teszek/teszünk’ kifejezésből származik (félig művelt úton), amelyet tehát már a latinban is többes számban, tárgyesetben használtak. A három legszélső újlatin nyelv, keleten a román, nyugaton pedig a francia és a portugál viszont nem a többségi megoldást választotta.

Kezdjük nyugaton. A francia merci forrása a latin MERCĒDE(M) – a MERCES tárgyesete –, melynek eredeti jelentése ’díj, fizetség, jutalom’, majd innen ’hála, köszönet’; vagyis nagyon hasonló jelentése volt az előzőhöz. A franciából sok más nyelvbe is átkerült mint bizalmas forma. (A latin többes számú MERCĒDES folytatójaként egyébként létezik a katalánmercès is, azonban nagyon választékos és kihalófélben van a használata.) A portugál obrigado, -da a latin OBLIGĀRE’(el-/le-)kötelez’ szenvedő melléknévi igenevéből ered (OBLIGĀTUS, -A, -UM), tulajdonképpen a spanyol obligado, -da’lekötelezett’ megfelelője lenne szó szerint. Ezzel magyarázható, hogy a beszélő nemével egyeztetődik.

(A képek forrása: Pixabay.com)

A legkeletibb újlatin nyelvben, a románban a magyarhoz hasonlóan külön ige szolgál a köszönet kifejezésére, a mulțumí’(meg)köszön’: mulțumésc’köszönöm’, mulțumím’köszönjük’ stb. (Némiképp hasonló ez a spanyol agradecer igéhez, csak azt nem a gracias helyett, hanem a magyar ’megköszön’ jelentésében használják.) A román etimológusok szerint ez belső képzésű ige, amely a la mulți ani!’sok boldogságot!’ (szó szerinti fordításban: ’még sok évig!’) jókívánságból keletkezett, melyet többek között születésnap alkalmából szoktak mondani. A kötetlen nyelvben szintén használják a franciából átvett mersí formát is. (A román szótári hagyománynak megfelelően a hangsúlyt ékezettel jelöltük.)

¡Gracias por haberlo leído! Köszönöm, hogy elolvastad! 😉

Dominika vagy Dominikai Köztársaság? Nem mindegy!

$
0
0
A Dominikai Köztársaság zászlaja (Forrás: Pixabay.com)
Volt már Mexico City” a Mexikóváros helyett, Dél-Amerika” a Latin-Amerika helyett, és most egy újabb hanyag szokásra hívnám fel a figyelmet, amely – úgy látom – egyre inkább terjed a magyar interneten. Mégpedig az, hogy a Dominikai Köztársaságot (spanyolul: República Dominicana, gyakran rövidítve: RD) leegyszerűsítve Dominika néven emlegetik utazási weboldalak, szolgáltatások.

Talán valamiről lemaradtam volna, esetleg túl konzervatív lennék? Nem tudom, azt viszont igen, hogy semmilyen komolyabb forrásban nem találtam arra utaló információt, hogy a spanyol nyelvű karibi ország nevét magyarul Dominikára keresztelték volna át.

De miért is nem szerencsés egyszerűen Dominikának hívni? Több okból is.
  1. Mert nem ez a neve, hivatalosan sem és magyarul sem (ilyen nevű ország nincs).
  2. Mert a Dominika egyébként egy sziget neve.
  3. Mert a Dominikai Köztársaság nem is ezen a szigeten, hanem Hispaniola (La Española) szigetén található, amelyen Haitivel osztozik.
  4. Mert létezik Dominikai Közösség is, amely egy másik ország, Dominika szigetén. Itt az angol a hivatalos nyelv, de beszélik a francia kreol nyelvet is.
  5. Mert külföldi forrásokban éppen az utóbbi szerepel Dominica néven.
A fentiek alapján talán elég érv szól amellett, hogy ez a gyakorlat megtévesztő. Természetesen nem ellenzem az egyszerűsítést, egészen addig, amíg az nem félrevezető – márpedig itt igenis az. Számomra legalábbis egyáltalán nem egyértelmű egy utazási hirdetés láttán, hogy a kettő közül melyik országba invitálnának Dominika név alatt, ha ez nem derül ki a szövegből (általában nem derül ki). Mindenképpen tanácsos lenne tehát az utazási hirdetéseknek vagy a címében, vagy rögtön az első sorában ezt a kérdést tisztázni és az ország teljes nevét használni. (Más kérdés, hogy a véleményem általában a kutyát sem érdekli, így valószínűleg ez sem fog eljutni pont oda, ahova kellene.)

Amúgy nem lehet rossz hely... (Forrás: Pixabay.com)

S ha már Dominikai Köztársaság, érdemes megemlíteni, hogy ott a spanyol nyelv karibi nyelvjárását beszélik, amely a délspanyolnyelvjárások közé tartozik. Az Antillákon beszélt változatok főbb sajátosságai ezen belül is a magánhangzók erős nazalizációja (orrhangú ejtése) minden helyzetben, valamint egyes területeken a szótagzáró -r [l]-lé vagy [j]-vé gyengülése, pl. a verdad’igazság’ ejtése [beldá] vagy [bejdá] (az ékezet a hangsúlyt jelöli).

Szótárajánló: Lingea és Dict.com – minőség ingyen!

$
0
0
Régebben sokan kérdezték, hogy milyen kétnyelvű online szótárat ajánlanék kezdő spanyolosoknak, és akkor még azt kellett mondanom, hogy ingyen sajnos nincsenek igazán jól használhatóak. Egészen mostanáig, amíg nem találtam rá a Lingea kiadó által üzemeltetett kétnyelvű online szótárak választékára. Mit érdemes róluk tudni?

(Forrás: szotar.lingea.hu)

  • A Dict.com egy online nemzetközi kétnyelvű szótárrendszer, amelyen a kínált 34 nyelv bárhogyan kombinálható. Magyar nyelvű változata a szotar.lingea.hu, amely tartalmilag lényegében megegyezik az előzővel, csak a portál nyelve nem változtatható – a szótári adatok a magyar és 34 idegen nyelv kombinációban érhetőek el.
  • Ez egy valódi online szótár, nem csak egy jelentéseket felsoroló táblázat: a szócikkek elrendezése a nyomtatott szótárakéhoz hasonló, viszont sokkal áttekinthetőbb.
  • Lényeges szempont az ingyenesség és a minőség (az oldalon olvasható leírás szerint a portál tartalmát nyelvészek szerkesztik).
  • Többféle keresési lehetőség, morfológiai keresés (bármilyen ragozott alak alapján).
  • A nyelvirányt nem kell átkapcsolni, a szótár automatikusan felismeri a keresett szó nyelvét.
  • A címszavak kiejtése meghallgatható, bár ez inkább – legalábbis a spanyolnál – gépi felolvasásnak tűnik, ami nem a legjobb megoldás (többek között abból is hallatszik, hogy pl. a psicólogo kiejtése a szótár szerint [psikoloɣo], de valójában 🔊[siˈkoloɣo]– [p] nélkül).
  • A szótári bejegyzések valós példákat és kifejezéseket tartalmaznak a címszó használatára különböző szövegkörnyezetekben. Az egyes fordítások közti jelentéskülönbségek jelölve vannak, és (majdnem) minden szó kattintható, így könnyen megtalálható a keresett jelentés.
  • Spanyolból 20.100 címszó áll rendelkezésre (ez nem túl sok, de kezdő szinten elegendő), amely 6000 példát és kifejezést, valamint 42.500 fordítást tartalmaz; magyarból spanyol irányba ugyanez 24.000 címszó, 4.200 példa és 50.300 fordítás.
  • Igéknél a ragozás is megtekinthető.
A Lingea azonban nem csak online szótárt kínál. A fontosabb európai nyelveknél – így a spanyolnál is – tematikus nyelvtani összefoglalótés társalgási útmutatót is találunk, továbbá valamennyi nyelvnél még szógyakorlási tesztek is rendelkezésre állnak (mindezen funkciók a nyelvpárok melletti kis ikonokra kattintva érhetőek el). Gyakorlatilag egy kezdő nyelvtanuló vagy bárki, aki ismerkedni szeretne egy idegen nyelvvel, itt majdnem mindent megtalál egy helyen. A kifejezések kiejtésének megközelítő magyaros átírása pedig különösen nagy segítség a kezdők számára.

De miért Mexico City?

$
0
0
Időnként előjön belőlem a nyelvművelő, leginkább akkor, amikor tök feleslegesen használnak a médiában idegen szavakat arra, amire van mindenki által ismert és már jól megszokott magyar kifejezés. Hogy miért? Mert véleményem szerint ez kirekesztő azokkal szemben, akik pl. nem tudnak angolul és ezért nem értik, vagy legalábbis külön utánajárást igényel, hogy miről is szól a szöveg.

Itt azért nem teljesen ez a helyzet, de szintén megér egy véleménycikket. Nem tudom, hogy ez mindig így volt-e vagy csak mostanában terjedt el, de valahogy egyre több magyar cikkben olvasni, hogy Mexico City, amikor Mexikó fővárosának van magyar neve is: Mexikóváros. Persze annak, aki eddig sem tudta, mi Mexikó fővárosa, teljesen mindegy; aki pedig tudta, így is tudni fogja, melyik városról van szó, nem is ez a kérdés.

Szépművészeti Palota(Palacio de Bellas Artes)„Mexico City”-ben (Forrás: Pixabay.com)

Csupán az, hogy miért kell angolul nevezni, amikor 1) az országnak nem az angol, hanem a spanyol a (de facto) hivatalos nyelve, spanyolul pedig Ciudad de México, vagy ahogy a helyiek nevezik egymás közt, D. F. (annyi mint Distrito Federal, ’Szövetségi Körzet’, a várost magában foglaló közigazgatási terület elnevezése 2016-ig); 2) más világvárost, pl. Moszkvát sem írjuk egy magyar cikkben Moscow-nak vagy Pekinget Beijing-nek.

Tény, hogy nagyon menőnek hangzik a Mexico City a Mexikóváros helyett (nem is beszélve a Ciudad de México-ról, amelyről talán fogalma sem lenne az újságírónak, hogy kell egyáltalán kimondani), csak éppen semmi sem indokolná ezt egy magyar nyelvű hírforrásban. Ez ugyanolyan igénytelenség, mint sok más, ami egyre inkább jellemzi az elektronikus sajtót...

10 latin–spanyol szópár, amelyek egész mást jelentenek

$
0
0
Gyakran felmerül a kérdés: vajon mennyire segíti a klasszikus latin egy újlatin nyelv megtanulását? Erről megoszlanak a vélemények. Bár ezek a nyelvek a latin modern nyelvjárásai, figyelembe kell venni, hogy nem a klasszikus latinból származnak – annál is inkább, mert az egy kimunkált irodalmi nyelv volt, amelyet igazából sosem beszélt az utca népe (úgy, ahogy „kellett volna”) – és a szavak jelentése egyébként is az, ami talán a leggyorsabban változik az élő nyelvben.

Latin felirat Pompeiiben (Forrás: Pixabay.com)

A spanyol szavak ránézésre sokszor nagyon hasonlítanak a latin szavakra, ezért egy klasszikus latin szöveget meglátva elsőre úgy tűnhet, hogy majdnem mindent értünk belőle (még ha nem is ismerjük a ragozásokat). A valóságban azonban az okozza a legnagyobb problémát, hogy az ismerősnek vélt latin szavak általában még mást jelentettek (vagy nem pontosan ugyanazt), mint a spanyolban. Ezekből állítottunk össze egy rövid listát! (Az első helyen a latin, másodikként a spanyol alak szerepel.)
  1. almaés alma. Rögtön egy kakukktojással kezdünk, hiszen ez a két szó történetileg sem azonos: latinul egy nőnemű melléknév, jelentése ’tápláló’ vagy ’jótékony’, és a spanyol alimento főnévvel rokonítható. A spanyol ’lélek’ szó latin megfelelője és forrása az ánima (amely a spanyol választékos nyelvben is létezik mint művelt eredetű duplikátum).
  2. casaés casa. Majdnem mindegyik újlatin nyelvben megtalálható ez a szó, ugyanabban a jelentésben. Azonban jó, ha tudjuk, hogy a klasszikus latinban ez ’kunyhó, viskó’ jelentéssel bírt. A ’ház’ igazán latinul dŏmus volt, amelynek egyedül a szárdban van folytatója (domo– a határozói esetből), de a művelt eredetű doméstico’házi’ melléknévben is ez köszön vissza.
  3. contestāriés contestar. Egyszerűnek tűnik, ugye? Pedig a latin ige nem azt jelenti, amit a spanyol alapján várnánk, hanem azt, hogy ’tanúskodni hív’. A ’válaszol’ latinul respondēre, amely ugyanúgy használatos a spanyolban is (responder) a contestar szinonimájaként. Az utóbbi mai jelentése a jogi nyelvben alakult ki (’tanúskodik > [kérdésre] megerősít > felel, válaszol’).
  4. mirāriés mirar. A csábító hasonlóság ellenére ne feledjük: a latin ige még azt jelentette, hogy ’bámul, (meg)csodál, csodálkozik’, melynek a spanyol admirar a valós párja. A ’néz’ latinul spectāre volt, ezt a tövet találjuk a művelt eredetű espectador’néző’ szóban is.
  5. parāreés parar. Gondolhatnánk, egy olyan gyakori ige, mint a ’megáll’, biztos ugyanazt jelentette már latinul is. Nagyot tévednénk, mert a latin ige jelentése ’(el-/fel-)készül’, tehát a preparar(se) megfelelője! A spanyol jelentés az ’elkészül, készen áll > (vmilyen) helyzetbe kerül, elhelyezkedik > megáll’ átvitelen keresztül alakult ki, és Latin-Amerikában máig használják’áll (vki vhol)’ értelemben. A latinban igazából nem volt pontosan ’megáll’ jelentésű ige.
  6. persōnaés persona. Szintén megtalálható a többi újlatin nyelvben is, ’személy’ jelentéssel. Ám a klasszikus latinban még ’álarc’ értelemben használták, majd innen (színházi) ’szerep(lő), személyiség’ lett, tehát a valódi spanyol párja a personaje. A személyre nem létezett a klasszikus nyelvben külön szó, ebben az értelemben is az homo’ember’ volt használatos.
  7. quǽrereés querer. Tény, hogy a latin igének is volt olyan jelentése, hogy ’akar, kíván, szüksége van (vmire)’, de elsősorban azt jelentette, hogy ’keres’ vagy ’kérdez’ (innen a művelt eredetű cuestión’kérdés’ szó is). Az ’akar’ latin megfelelője a klasszikus nyelvben a velle volt (beszélt nyelvi változata a *volēre), a ’szeret’ pedig az amāre.
  8. reālisés real. Ezek csak „keresztben hamis barátok”, mert a spanyol alaknak két latin szó is megfelel, de közülük csak a ’valós(ágos)’-t jelenti a reālis. A ’királyi’ latin megfelelője a regālis, amely a hangváltozások miatt a spanyolban egybeesett az előbbivel.
  9. salīreés salir. Az egyik leggyakrabban használt spanyol ige, amely a ’kimegy/kijön’ mellett modern értelemben ’szórakozni megy, jár (vkivel)’ jelentéssel is bír. Pedig latinul azt jelentette, hogy ’ugrik’! Mai spanyol használata a ’kiugrik’ átmeneten keresztül jött létre. Érdekesség, hogy ugyanide tartozik a saltāre’táncol’ > saltar’ugrál’ is, amely a salīre gyakorítóképzős alakja volt. A ’kimegy’ viszont latinul exīre volt, amely még megvolt az óspanyolban is exir formában.
  10. valeés vale. Mindkét nyelven sajátos és gyakori kifejezés, amely ugyanabból az igéből (valēre – valer) származik. De míg latinul ez felszólító módú alak, amelyet búcsúzáskor mondtak (kb. ’minden jót [neked], élj boldogan’ és hasonló jelentésekben), addig spanyolul kijelentő módban van és azt jelenti, hogy ’oké, rendben’.
Mindez csupán egy kis ízelítő volt, nyilván lehetne még rengeteg hasonló példát találni. Ha esetleg tudsz te is ilyet, kedves Olvasó, hozzászólásban folytathatod ezt a listát! További spanyol szavak különös eredetéről ebben a cikkbenírtunk.

Római színház romjai Méridában, Extramadura (Forrás: Pixabay.com)

S végül még valami. Miért is van az, hogy a latin -us, -is végződésű szavak a spanyolban -o, -e (vagy mássalhangzó) végződésűek? Sokan azt gondolják, hogy a spanyolban „lekoptak ezek a végződések”, ami így ebben a formában nem igaz. Valójában az az oka, hogy a névszók nem a klasszikus latin alanyesetű alakból jönnek. A beszélt nyelvben ugyanis sokkal gyakrabban fordultak elő határozói vagy tárgyesetben – mivel ezek voltak az elöljárószók vonzatai is –, amely már magánhangzóra végződött egyes számban (-o, -u vagy -e). Ezért az újlatin nyelvek névszói is ezt az alakot vitték tovább, a klasszikus latin névszóragozás lényeges leegyszerűsítésével.

Felhasznált források

  • Dr. Finály Henrik (1884): A latin nyelv szótára. Franklin Társulat, Budapest
  • Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3. kiadás
  • Wiktionary (angol nyelvű változat)

Szótárajánló: magyar–spanyol Csevegő

$
0
0
Nemrég volt szó a Lingea kiválóan használható ingyenes online szótárairól, most pedig az elsők között lehettem, aki hozzájutott a nagy múltú nemzetközi szakkiadó legújabb spanyol nyelvi kötetéhez, amely az igencsak hiánypótló magyar–spanyol Csevegő. De pontosan milyen jellegű kiadvány ez?

A Csevegő egy kifejezésszótár, amelyben a szokványos, tematikus felépítésű társalgási nyelvkönyvekkel ellentétben a címszavak (kulcsszavak) betűrendben szerepelnek. Ami nagyon fontos. Mondhatnánk, hogy a szintén kiváló Hablando en plata – Magyarán szólva című Grimm-kiadvány megfordított párja, amely a magyar kifejezések spanyol megfelelőjét adja meg a társalgásban használatos szófordulatokkal, szövegkörnyezetbe helyezve.

Ugye mindenkinek ismerős az a probléma, amikor valamit mondani akarunk idegen nyelven, de a hagyományos szótár ebben nem sokat segít? A szokványos nyomtatott szótárak ugyanis csak a szavak nyersfordításait sorolják fel, amelyek ráadásul sajnos sokszor már elavultak, régiesek vagy túl hivatalosak, irodalmiak (még a legújabb kiadásúak esetében is), így egyáltalán nem biztos, hogy a talált fordítás helytálló lesz adott szövegkörnyezetben (meg egyáltalán megérti-e belőle egy spanyol anyanyelvű, hogy mit szeretnénk mondani). A Csevegő pontosan ezt a hiányosságot szünteti meg.

A 431 oldalas kötet 1300 kulcsszót tartalmaz az alapszókincsből, 10.000 példamondattalés aktuális szófordulattal, a végén pedig egy rövid hagyományos spanyol–magyar szótári rész is található Név- és tárgymutató cím alatt Felépítése rendkívül egyszerű, átlátható. A fedlap belső oldalán egyből a szócikkek szerkezetének leírását találjuk, majd a szokásos belső címoldal, kiadásra vonatkozó adatok, rövid kéthasábos Előszóés a mindössze tizenegy tételből álló rövidítésjegyzék után máris a szótári rész következik.

(Forrás: El Mexicano)

A szócikkek fejlécében (sötétkék csíkban) a magyar kulcsszó szerepel. Közvetlenül alatta (világoskék csíkban) ennek nyers spanyol fordítása(i), ami igazából nem is lényeges, inkább csak pluszinformáció, mert az érdemi rész az alatta lévő a kifejezésjegyzék. A szócikk törzsében a magyar kulcsszót szövegkörnyezetekbe helyezve, valós fordulatokban, kifejezésekben találjuk, a szótár pedig a teljes fordulatok, kifejezések spanyol megfelelőjét adja meg, ami az egésznek a lelke. A magyar kulcsszó nyersfordítása nem is feltétlenül szerepel a spanyol hasábban, de pontosan ez a lényeg, amit már sokszor elmondtam: nem fordításra van szükség, ha beszélnünk kell, hanem a bevett anyanyelvi fordulatok használatára az adott szituációban.

A Csevegőéppen ezt nyújtja, ezért is páratlan és hiánypótló munka. Hasábjaiban a fent leírtakon túl kiegészítő, orientáló, a helyes szóhasználatot elősegítő információk is helyet kaptak, amelyek világoskék alapon szerepelnek némelyik szócikk végén (ilyen pl. az olvidarés olvidarse igék használatának magyarázata az elfelejt szócikknél, vagy a razónés verdad főnevek közötti jelentéskülönbség szemléltetése az igazság szócikknél). Mindez alig 3500 forintért, ami meglehetősen barátságos ár a sokszor öt számjegyű összegbe kerülő, de gyakorlati szempontból használhatatlan hagyományos szótárak összehasonlításában. Minden kezdő és haladó nyelvtanuló könyvespolcán ott a helye.

Szponzorált tartalom

Magyar füge és spanyol higo

$
0
0
Kissé gyanús volt nekem már régóta ez a két szó, noha csak egyetlen mássalhangzó, a [g] közös bennük a magyarban és a spanyolban. Persze mondhatnánk még, hogy ezen kívül mindkettő két szótagú, de a két szótagú szavak annyira általánosak minden nyelvben, hogy ez semmit sem tenne hozzá a gyanakvásunkhoz. Ám nézzünk inkább a kulisszák mögé!

Kezdjük a spanyollal. Az higo [🔊] ’füge’ az azonos jelentésű latin FĪCU(M) – a FĪCUS vagy FĪCUMtárgyesetének– folytatója, a spanyolban teljesen szokványos, magánhangzó előtti [f] > [h] > ∅ gyengüléssel (erről részletesen a Wikipédiában lehet olvasni).

(Forrás: Pixabay.com)

A magyar füge viszont 14. századi olasz jövevényszó, de nem a tulajdonképpeni olaszból, mert az fico, hanem egy északolasz nyelvváltozatból származik, méghozzá egy többes számú (nőnemű) fighe [fíge] alakváltozatból, amelynek természetesen szintén a latin FĪCUS ~ FĪCUM a végső forrása (ez a latinban valószínűleg kétnemű főnév volt). S hogy mennyire régi az átvétel, azt jól jelzi az [i] > [ü] hangváltozás (labializáció) – talán ezért sem érezzük ezt ma már idegen szónak.

A gyanú tehát beigazolódott, itt is a latin a kapcsolódási pont! Érdemes még tudni, hogy a spanyol higo csak a késői fügét jelenti, amely a közönséges fügefák (higueras comunes) termése. A kétszer termő fügefák (higueras brevales vagy breveras) első termésére – amely nagyobb is – egy másik szó használatos, a breva [🔊]. Ennek forrása pedig a latin [FĪCUS] BĬFĔRA (> *bévera> bebra> breva), melynek jelentése ’kétszer termő [füge]’ volt. S ha valaki még inkább be akar nézni a kulisszák mögé, jegyezze meg, hogy az higo jelentése a népnyelvben/szlengben lehet ’buksza’ [női nemi szerv] is.

Felhasznált források

Viewing all 187 articles
Browse latest View live